Olympiai Park

A Sydney Olimpiai faluba jártam ma. Kb egy óra kompozás után kikötöttünk. Már az elején látható volt mennyire nincsenek emberek az utakon, járdákon. Egyre beljebb haladva, még inkább ez volt az ember érzése. Nagyon sok emeletes lakóház, se semmi élet bennük. Az Olympia idején biztosan zsúfolt volt a környék, de most néhány sportoló, futó embert leszámítva alig akadt valaki. Nagy területen fekszik a falu, így ahogy este számoltuk bőven 10 kilométer felett teljesítettünk. :) Sajnos a fényképezőm otthon maradt, így erről nincsenek képeim, de úgy érzem fogok még ide visszamenni, mivel a sok gyaloglás ellenére is csak kis részét sikerült megnézni.

Royal Botanic Garden

Karácsony után pár nappal a Royal Botanic Gardenben jártam, ami közvetlen az Operaház mellett helyezkedik el. Ingyenesen látogatható este 8 óráig. Nagyon változatos a növény és állatvilága is, amit a képek is jól mutatnak az albumomban. Szinte bárhol le lehet picit dőlni a fűre, sok a tisztás, bármerre elnézve pihenő, fekvő embereket látni.A belváros közelsége ellenére megnyugtató a csend, amit csak a kakaduk üvöltése tör meg. Rettentő hangosan és fejhangon tudnak, hát nem is tudom, ordítani. Ha összekapnak, élmény hallgatni mit művelnek. Szerencsém volt és a naplemente a parkban ért, így szerintem egész szép képeket sikerült készítenem, gyönyörű színekkel.
Amin leginkább meglepődtem az a denevér fa volt. Úgy csüngtek le az ágakról fejjel lefele mint vmi érett padlizsán. :)

Karácsony

Nelly meghívott vacsorára Szenteste. Jött a lánya, fia és az ő barátnője, valamint Paul Nelly barátja. Jó volt a hangulat, beszélgetéssel és sok nevetéssel telt az este. Töltött pulyka volt a menü, almalekvárral, salátával, krumplival. Egész későn kezdtük a vacsorát, így kb 11 óra volt mire befejeztük.
Hozzám hasonlóan sokan egyedül, a szeretteik,barátaik nélkül érkeztek Sydneybe. Ehhez mérten sok hely, pub nyitva van Karácsonykor, Szenteste is a fiatalok, estleg idősebb egyedülállók miatt. Vacsora után mi is elmentünk sörözni, pont mint egy tipikus Karácsony este, nem? :)
Beszélgettük a többiekel, hogy ez már csak így megy itt, de mivel se hó, se hideg, egyáltalán még karácsonyi hangulat sincs itt, sokkal elviselhetőbb a távollét otthonról.

Végre megérkezett a nyár, igazi kánikula volt az ünnepek alatt. Rengeteg ember volt a strandokon. Meghívtak egy magyar BBQ-s partyra Bronte beachre december 25-ére. Olyan húsz magyar lehetett mire leértem délután. Halászlétől kezdve a csirkéig, beigliig minden volt.
Embertömeg a parton, pavilonokban, sütős helyek körül, zöld tisztáson, vízben, mindenhol...:)

Have a break, have a KitKat!

Utolsó előtti nap a suliban idén. Holnap laza három órával le is tudjuk az utolsót, tudjátok a szerdám csak fél nap, ami nettó órákban négy helyett csak három. :)

Ma könnyű napunk volt, legalábbis nekünk Zolival. Tegnap, vevő és alkalmazott közti párbeszédet kellett eljátszani, amiben meghatározott adatokat kellett beleszőni, adott kritériumoknak kellett megfelelnie. Nagyon gyakorlatiasak az órák. Az elmélet meghallgatása után, azonnal ülünk a gépekhez, nyitjuk meg a szükséges programot (MS Word, MS PowerPoint stb.) és már készítjük is a dokumentumokat. Mindig csoportban dolgozunk, 3-4 fővel. Mi általában hamar elkészülünk, így most is elsőként adtuk elő a diskurzust. Ma a kimaradtak pótolták, így kötelezően azt csináltunk amit akartunk. :)
A költözés miatt mindent dobozolnak, az egyik teremben már mozdulni sem lehet tőlük. Többen holnap jönnek utoljára, befejezik a sulit. Ők május, június környékén kezdték, így a megszerzett papírral a kezükben kezdik egy szinttel feljebb, vagy mennek át másik intézménybe. Kíváncsian várom kik csatlakoznak a csoporthoz január 9-én.

A 9-ei dátum változott, ugyanis kitalálták, legyen még egy héttel hosszabb a szünet, így csak 16-án megyek újra. Ami azt jelenti többet dolgozhatok, napi akár nyolc órát is, mivel a tanulóvízumra jellemző, ha szünet van, nem csak 20 per hetet lehet dolgozni.

Mikor máskor találtam volna munkát mint a szünet kezdete után 1-2 nappal? :) Fogtam az önéletrajzaim és elindultam a partra, kávézókba, éttermekbe. Emlékeztem Stella mesélt egy magyar étteremről, közel hozzá. Bementem oda is. Alkalmazottat kerestek, így másnap próbamunkára mentem, azután pedig már pincérként, konyhai előkészítőként dolgozom.

A negyedik egyben utolsó jegyemet szerettem volna felhasználni, de valamit elnéztem, nem a Taronga Zooba, hanem a Manly Ocean Worldbe volt érvényes, ami csak a bejáratnál derült ki. :) Nem maradtam le mindenről, a kötélpályás fülkékbe így is beülhettem, ami az állatkert felett vitt a dombról le a kikötőbe, közben gyönyörű rálátással a városra.

Pár nap múlva el is mentem Manlybe, ugyanis egy nap múlva lejárt volna a ticketem. Sokkal jobban tetszett ez az akvárium mint a belvárosban. Nem volt sokkal nagyobb, de szebb volt, nagyobb testű állatokkal, összességében jobban élveztem mint a másikat. Volt etetés is ottjártam idején, mivel Karácsony időszaka volt, az egyik búvár be is öltözött Mikulásnak. :)

Sydney Eye Tower, Aquarium

Az esős napok után végre múlt hét szombaton kisütött a nap. A Sydney Eye Towerbe napos időben szerettem volna felmenni, ezért a belváros felé vettem az irányt. Közel van hozzá a Sydney Aquarium, így két legyet egy csapásra elven, megnéztem azt is.
Nagyon megéheztem, gondoltam harapok vmit még mielőtt felmennék  toronyba. Nézegettem milyen bárok, éttermek vannak. Arra lettem figyelmes, nagyon ismerős az utca neve amin sétálok. Egyszer csak megpillantok egy táblát Mercury Colleges felirattal. :) Annak a toronyháznak a tövében álltam, ahova január 9-től fogok járni, mivel ide költözik a suli azon része ahol tanulok. Egy sarokra onnan találtam is egy pizzériát, gusztusos kis pizzákkal. Rendeltem három jó nagy BBQ-s, csirkés szeletet. Alig bírtam felállni az asztaltól...:) A tornyot a Westfield áruház tetejére építették, muszáj átmenni az embertömegen, meg a butikokon ha fel akarsz jutni. A jegyhez ingyen járt egy Sydneyt bemutató rövid film a Cinema 4D teremben. Fényképezőt előkészítve  a nyakamban álltam a vászon elé, ahol az idő rövidsége, meg mivel csak ezt a filmet mutatják be, állóhelyek vannak. Nagyon élveztem a 3D-s túrát, levegőben, vízben, földön vezetett utunk. Amit teljesen elfelejtettem, mitől is 4D (hát nem a Maxon Cinema 4D után kapta a nevét :D ), hanem ugye a 3D-s látványon túl plusz fizikai érzést ad adott jeleneteknél. A meglepetés akkor ért, mikor elhaladtunk egy vitorlás mellett, át a felcsapott vízpermeten.
 Ekkor kezdett ömleni a víz a plafonról. :D Összegömbölyödve védtem a gépem, közben nevettem a meglepettségtől. Pár perces zuhany után szerencsére semmi baja nem volt a gépemnek, folytattam az utat. Szűkös kis liftek vittek felfelé, alapterülete mint egy nyolcad szelet torta, klausztrofóbiások hátrányban. :) Kilépve egyből a gyönyörű panoráma fogadott. Sajnos sok helyen tükröződött és koszos volt az üveg, nem lehetett túl jó képeket készíteni. Lett pár ami jól mutatja a város nyüzsgését, vitorlásokat, hajókat az öbölben, a Harbour Bridge-t. Rendesen elidőztem itt a párkányon üldögélve, nézegetve az alattam elterülő utcák forgalmát...


Ahogy már mondtam, a Sydney Aquarium felé vezetett utam, ami kisebb csalódást okozott. Miamiban is volt szerencsém megcsodálni az ottani Seaaquariumot, ami mögött ez a mostani elbújhat. Jobban szeretem azt, mikor a nagyobb példányokat mutatják be, például a kardszárnyú delfint. Sosem fogom elfelejteni a Miamiban látott orka showt. Akkorákat ugrott a medencében, h az első 4 sorban ülő emberek úsztak a vízben. :) Itt inkább a kisebb testű, ám annál több példány számú halaké volt a főszerep. Szép, szép de azok élőben az igaziak, lemerülni közéjük, úgy csodálni a színeiket, formájukat.

A vasárnap strandolás elmaradt a jó idő híján. Már kezdem azt hinni, Angliában többet süt a nap mint itt. :) Szoktam figyelni az előrejelzést, hogyan tervezzem meg a napomat, szabadtéri programot vagy inkább elbújós, mozis napot tartsak-e. Félelmetes mennyire nincs köszönő viszonyban az előrejelzés a tényleges időjárással. Pár napja mára is 15 mm esőt mondtak, ehhez képest derült ég, napsütés, csak késő délután volt néhol felhő az égen. Az ellenkezője is rendszeres. :)

Este sütöm a vacsorát a konyhában, ilyenkor általában jön Nelly és mesél vmit. Most se volt másképp. :) A sztori egyszerre volt morbid és vicces. Egy barátnője hívta telefonon, hogy elújságolja mi történt vele. Egyik este filmet nézett, ami a kínai maffiáról és a szervkereskedelemről szólt. Másnap elment a dokijához vmilyen kivizsgálásra. Azt tudni kell, süket az orvosa, sőt a felsége is, akivel együtt praktizál. Felfektették az ágyra, közben tett-vett a doki, néha kiment a vizsgálóból. Telt múlt az idő, a nő csak feküdt és várt. Mikor már nagyon furcsa volt a helyzet, felkelt és körbenézett. Nem találta a sehol a párt, sőt minden zárva volt...Elfelejtkeztek a vizsgálatra váró páciensről (ne kérdezzétek ez hogyan fordulhat elő, de látjátok, megtörtént :) )Teljesen behergelte magát, hogy most jönnek a kínaiak és kiveszik a szerveit. Próbált telefonálni az ottani vezetékesről, de az nem működött (minek is kellene egy süket párnak telefon). A félelemtől és idegtől kiabált, sikítozott a félig nyitott ablakon, amire persze nem reagáltak az emberek, azt hitték bolond. 5-6 óra bezártság után vki csak kihívta a rendőröket, akik felfeszítve az ajtót kiszabadították a nőt. :) Mondanom se kell mennyire megviselték idegileg a nőt a történtek. A férje bevetve mindent, gondolta jó lesz kicsit kimozdulni otthonról elvitte őt étterembe másnap. A zebrán sétálva belelépett a nő egy kisebb gödörbe, ahogy elesett eltörte a könyökét. Azóta kimozdulni se mer a házból...

Költözés

Kicsit megcsúsztam a bejegyzések írásával. :) A múlt héten alig történt, valami naponta, így gondoltam hétvégén ráérek leírni összefoglalva az eseményeket. Még azt se mondhatom strandon való időtöltés az oka. :) 7 napból 6-ot esett az eső és csak vasárnap sütött ki a nap. Hamar meg is telt a beach emberekkel, felüdülés volt újra a homokban, a napon feküdni. A tenger rettentő hideg. Szerintem a 17 fokot se éri el. Belemenni hosszú percekig tart, de ha már a hullámok közt vagy, nem akarsz kijönni. Sok a szörfös, kezdőtől a profiig, látszik mennyire szeretik ezt a sportot is.


   
Egy héttel ezelőtt beszélgettem Stellával, már biztosra mondta, jön Izraelből a fia. Mindenkinek az volt a legjobb ha szedem a cuccom és új szállást keresek. Nem volt gond, mondta is h maradjak, ne gondoljam h mennem kell, de a gyerekek ügye játszanak az egész lakásban, meg a plusz 4 ember sokat számít egy kisebb lakásban. Elsőként ő hozott fel alternatívát, miszerint egy barátnőjénél most költözött ki a bérlő, menjünk nézzük meg a helyet. Szerda este autóba pattantunk és lejöttünk hozzá. Váltig állította h én még nem láttam a lakást, ezért kell megnéznem, én viszont sejtettem hova jövünk. Igazam lett, már találkoztunk Nellyvel, sőt még a nappalijában is jártunk. A leendő szobát nem láttam, így megnéztem. Nagyobb, szebb, több helyem van szétpakolni. :) 10 perc sétára a parttól, 20 perc buszozásra a sulimtól. Nem volt kérdés, maradok.

Az egyik reggelinél készítettem, még Stellánál

Csütörtök reggel Stella áthozott. Rossz volt eljönni, megkedveltem minden rossz szokásával együtt. Ha nem is nagyon, de jókat ettem, rengeteg zöldséget, sokszor csinált pl salátát amiben gyógynövények is voltak. Ajánlom mindenki figyelmébe a kóser étkezést, nagyon egészséges. :) Ha már a kajánál tartunk... Nellynek évekig volt étterme, az utolsó 2-3 éve zárt be, a sulim mellett volt. Hallottam hírét milyen jól főz, meg kell erősítsem, tényleg fantasztikus volt. Múlt szombaton meghívott vacsorára, jött a barátja Paul is. Perui leves volt (mivel Nelly perui), de olyan, h a kanál megállt benne. Utána követte a csirke. Nem hangzik különlegesnek, de az íze, a fűszerezése fantasztikus volt. Egyre többet tudok a perui konyháról, sokat mesél róla. Például, h náluk sok fajta kukorica van. Édes, sós, kisszemű, nagyszemű sőt még lila is. :) A gyümölcsök nagyra nőnek, nem ritka a kisebb görögdinnye méretű mangó. Nellynek kevesebbet fizetek ez albérletért, viszont nekem nem főz. Most már kezdem sajnálni. :D

Bár amikor leülök enni és készített vmi finomat, mindig megkínál. Tegnap kukorica csuhéba tekert őrőlt kukoricát ettem, csilivel és disznóhússal. Ha tudtátok még követni az eseményeket, akkor tudjátok 4 hétre fizettem a szállást Stellának ellátással együtt, amiből ugye még van hátra. Meg is egyeztünk, h nem vész el a pénzem (nem is engedtem volna), így szorgalmasan hordja nekem az étkeket. :D Vmelyik nap egy fél csokitortát hozott az ebéddel együtt...Kell ennél jobb? :)

A beach közelsége, a sokkal olcsóbb korlátlan internet, a jó közlekedés mind azt mondatja velem, jó ideig ez lesz az otthonom. A héten el is kezdtem újra futni, nagyon hiányzott már a mozgás. Nálunk, a csapatnak lassan megkezdődik a téli felkészülés, a sok futással hóban, fagyban...Én meg itt kocogok a meleg, bokáig érő homokban, süt a nap, a tenger hullámai mossák közben a lábam... Kitartás srácok!! :D

Újabb licensszel és élményekkel gazdagodtam szombaton. Már otthon is érdekelt a bárista képzés. A  kávékülönlegességeket számolatlanul készítettem a böhöm nagy gépeken az egy napos tanfolyam alatt. A sok féle kávé pontos arányát nem lehetett pillanatok alatt megjegyezni, csak a masina működésének folyamatát. Azóta nem is tudom elfogulatlanul nézni ha készítik az általam kért cappuccinót, lattét. :) Szeretek leülni, meginni egy kávét, nézni a sok embert. Nagy hagyománya van a kávézásnak Ausztráliában, ennek megfelelőlen számtalan kávézó található Sydneyben is.

A suliban hétfőn prezentációt tartottunk, amit csoportban kellett elkészíteni. Zolival ketten a vízről és annak fontosságáról készítettük. Érdekes dolgokat tanultunk az anyag gyűjtés és az előadás kiegészítéseként elhangzott információkból. Tudjátok mennyi az ajánlott zuhanyzási idő Ausztráliában? Nem fogjátok kitalálni!! :)
Egy, azaz 1 perc! :D:D Próbálják visszafogni vízfelhasználásukat, de azért ez nagyon komoly. :) Michal, a tanárom hozott egy példát, miszerint ismer olyan hotelt, ahol beáll az ember a zuhany alá, megnyitja a vizet és már ketyeg is az óra 59,58,57...:D és az automata már el is zárta a vizet. Később lehet próbálkozni. :)

Sulis sztori, avagy kiket nem hiányoltam otthonról mégis itt vannak: :D
Egy filippinó srác, vagy indiai, nem tudom egy kutya mind. Ült mellettem a széken. Előtte nap kerestem a tollam, elég jellegzetesen csúnya színe van kiszúrnám ezer közül. Megy az óra, kérdez tőlem vmit. Odanézek, na mi virít a kezében??? :) Persze, h a tollam. Azt mondta találta a széken, ok, találta, majd eltette egyből. De megígérte h visszaadja óra után. Nem szerettem volna már, ha látnátok a srácot értenétek. A bevezetővel is erre akartam rávilágítani. Koszos, büdös, igénytelen, nyáron bakancsban, és napokig ugyan abban a ruhában járó egyének. Tudjátok a magyar megfelelőjét. Óra közben újra odaszól, h kifogyott a tolla (ami az enyém), nyújtja, h adjak már neki másikat. :D:D Nagyot nevettem... Ráadásul hihetetlen pofátlanok. Mindig kérik az anyagot, meg h segítsek nekik a felmérő megírásakor, lövésük nincs az anyagról, mivel kb be se járnak. Sokat beszélgetünk Zolival meg Michallel ezekről az emberekről, meg a hiányzásaikról. Nagy valószínűséggel rajta lesz a nevük a kiutasításra várók listáján...

Újfent voltam a bankban az ügyintézőmnél, hogy bediktáljam az adó- és telefonszámom. Várakozó üzemmódban pihegek a cappuccinómmal a kezemben a széken üldögélve. Feltűnően sok idős volt aznap, lehet megjött a nyugdíj. :) Bejön egy öreg nénike, bevásárló kocsit húzva maga után, óriási műhaj koronával a fején. :) Megszólítja az egyik ügyintéző, h mit szeretne, elmondja majd amíg odakísérik a váróhoz, ecseteli a nénike, h 'képzelje, most voltam a fodrásznál, szuper frizurát vágattam magamnak. Megnézi? Itt van a táskámban!' :) Nagy nevetésben törtek ki akik hallották. :)
Egy másik, kanapén ülő nőhöz jött oda az ügyintéző, mondja a nevet, h ki jöhet hozzá. Közben viszont a nénike mellett ülő bácsikára nézett, lehet nem tudta férfi vagy női név. :) Abban a pillanatban felpattan az idős nő és roham léptekben elindul az ellenkező irányba mint kellett volna. Látattok már olyan dermedt arcot mint az ügyintézőnek volt...:):) Kiabál utána, majd már futott is, alig tudta elkapni. Újabb nagy kacagás. :)

BREAKING NEWS:  a suli elköltözik a Hyde Park közvetlen szomszédságába. Az okot nem mondták, de jobb, szebb tantermeink lesznek.
December 14-én nyári szünet veszi kezdetét! :) Ami január 9-ig tart, kezdés már az új helyszínen. Nem nő vészesen ezáltal utazásom időtartama, kb 45 perc lesz az odaút. Kibírom, mint mondtam ez nem elég ahhoz, h itt hagyjam ezt a csodás környéket.

Csütörtökön újra az Operaházhoz vitt az utam. Nem azért mert annyira hiányzott, hanem oda beszéltünk meg találkozót. Dóri anyukájának a koleganője jött látogatóba a testvéréhez és hozott meglepetéseket, amiket Dóri küldött nekem.:)
Hát nem tündér?? :) Nem bontottam ki mind, mivel van Karácsonyra is. Talán ki is bírom addig. :) :)
Viszont a csokikat mind megettem!

Darling Harbour,Wild Life

Beszéltük Zolival a héten, h szombaton lemegyünk a beachre ha jól alakul minden. Még hét közben néztem időjárás előrejelzést, szuper napos időt mondtak egész hétvégére. Ennek tudatában keltem tegnap reggel. Látom, az ablakból mekkora köd van. Na nem ám olyan, mint otthon, legalábbis ilyet én nem láttam. Először is, otthon alacsony hőmérsékletnél képződik köd, itt még 22-24 foknál is van. Másodszor, ha közelebb mész, mintha oszlana köd, ha csak nem extrém eset van, akkor még egy méterre se látsz el. Addig rendben van, h kimegyek és gyalogolva a ködben kevésbé tűnik sűrűnek, de 2-3 méterre tőlem haladnak el kis köd felhőcskék. Felém közeledve nem oszlik fel, hanem úszik a levegőben, mint egy óriás vatta. :) Gondoltam lőttem ma az úszásnak… Délben hív Zoli, h induljunk. Mondom, itt akkora köd van, nem érdemes lemenni, mire ő, h ahol ő van, a belvárosban nincs köd. Gyorsan kerestem a neten egy élő webcamet, ami Bondi Beachet pásztázza. Alig látszódott valami a felvételen a ködtől. Alig hittem a szememnek, tömve volt a part, többen voltak, mint napsütésben. A buszmegállóban várva megszólított egy idős házaspár, h hova megyek, látván a törölközőt a vállamon. Viccelődtek is, h legalább nem fogok leégni. :) Az idős úr azt is tudni akarta honnan jöttem, hol lakom stb… Elmondtam Magyarországról jöttem, meg itt lakom a saroktól nem messze. Mire ő, h akkor szomszédok vagyunk! Keresgettem az emlékeimben, de nem találtam ismerősnek az arcát, így érdeklődtem melyik házban lakik pontosan. Jah, hát ő Szlovén és így vagyunk szomszédok… :D Elemükbe voltak igazán, de aranyosak voltak és ezalatt a pár perc alatt nagyokat nevettek. Amint megtudta honnan jöttem, mindjárt mutatott is a háta mögötti 3-4 házra, h ott mind magyarok laktak, de már nem élnek. Leérve a partra konstatáltam, csalóka az idő, nagyon meleg van, és azt gondolná az ember a nap se éri ilyen ködben, pedig ez nem igaz, simán le lehet égni, úgyh kentünk is magunkat folyamatosan. A tenger nagyon hideg volt,először bele se akartam menni, de a nagy hullámok csábításának nem tudtam ellenállni.

A vasárnap reggelem hasonlóan indult, ködös, esőre álló idő. Nem szegte kedvem, elindultam Manlybe a mára betervezett állatkertnéző túrámra. Útközben meggondoltam magam és Darling Harbour felé vettem az irányt, ahol a Sydney Aqurium és a Wild Life található. Tulajdonképpen uolyan mint egy állatkert. Itt már közel 30 fok, a képeken látható ekkor még ott is köd volt… Szépen kialakított állatfuttatók, terráriumok fogadják a látogatókat koalákkal, krokodillal, kengurukkal és még sok Ausztráliára jellemző állatfajjal. Nekem leginkább a koalák tetszettek, ahogy délutáni pihenésképp elnyúltak a fák törzsén, meg a kenguruk, akik szintén a szieszta alatti képüket mutatták.

Jelentős kedvezmény járt négy különböző látványosságra szóló jegy együttes megvételénél, így kaptam az alkalmon és váltottam belőlük. Az első mindjárt a Wild Life-ba szólt, a másik három a mellette található Sydney Aquariumba, valamint a Sydney Towerbe és Manlyben lévő állatkertbe. Ezek mindegyike egy hónapig érvényes, úgyh már most vannak fix programok. :)

Ahhoz túl későn végeztem, h átmenjek az Akváriumba, ahhoz meg túl korán, h visszagyalogoljak A Circular Quayhez (ez egy nagy tömegközlekedési csomópont, van itt metró, busz és komp is). Felszálltam egy kompra, ami nagy kerülővel vitt vissza a CQ-hez, majd onnan tovább folytattam utam Watson Baybe. Közben rendesen eleredt az eső, szerencsémre jártak még a buszok, így nem kellett megismételni az egy héttel ezelőtti gyaloglásomat. Nap végére rendesen elfáradtam, viszont Stella már vacsorával várt, amit pillanatok alatt felfaltam. Gulyás volt a menü. Igen, magyar gulyáslevest csinált. Dicsérte is rendesen milyen ügyes, könyvből nézte és pont olyan lett, mint nálunk. Nem tudom, lehet a nevét nézte el és nem is gulyás volt az, ugyanis a hasonlóság mindössze annyi volt, mindkettőben hús van. Inkább pörköltnek nevezném, annak viszont finom volt. :) Hosszú és fárasztó, de érdekes, sok látnivalóban bővelkedő nap volt a mai is. El is teszem magam holnapra, kicsit pihenek az új hétre, sulira.

RSA (Responsible Service of Alcohol)

Túl vagyok az első teszt íráson a suliban. Már harmadik nap számonkérés volt. Nem volt nehéz, szerintem sikerült is, bár elég sok szakszó volt benne és nagyon komolyan vette Michal, így senki senkire nem nézhetett, hozzászólni meg esélye sem volt. Dél előtt befejeztük, el is engedett minket. Folyamatosan szitált az eső, így nem jöttem haza, mivel nem tudtam volna mit csinálni, maximum netezni, de mivel nem akarom felhasználni még az egész összeget a mobilnetemen, így maradtam a Westfield bevásárlóközpontban és nézelődtem. Nem hoztam magammal futócipőt, azokat vettem szemügyre leginkább a boltokban. Egy valamire való cipő 200$-nál kezdődik. Nem írtam el, tényleg ennyi. :) Egyelőre nem veszek futócipőt, marad a mezítlábas futás a tengerparton. :)

Szívesen dolgoznék a vendéglátásban, de ez vizsgá(k)hoz kötött (Responsible Service of Alcohol, RSA). Ha olyan helyen kapnék munkát ahol alkoholt is felszolgálnak, akkor csak az ahhoz feljogosító plasztik kártyával (vagy a kapott papírral, de ez időkorlátos) lehetnék ott bármilyen alkalmazott. Így szerda este kerestem egy sulit a neten, ezekből elég sok található a városban, közel azonos áron, majd foglaltam. Ma reggel 9-től 2-ig tartott az oktatás teszt írással egybekötve. Sikerrel vettem ezt a könnyűnek nem nevezhető akadályt. Aki volt már legalább középfokú nyelvvizsgán, az tudja sokszor előfordul nehezítésképp, h valamilyen akcentussal beszél a hallásértésnél az adott személy. Mondhatni a helyzet ugyanaz volt, ausztrál akcentus, megspékelve egy kis protkóval. Hallottatok már olyan illetőt beszélni akinek érezhetően nem fért el a szájába a műfogsora? Ettől olyan érdekesen formálja a hangokat és kb össze se csukja a száját. Baromi jófej volt az oktató, folyamatosan viccelődött, de a felsorolt tényezők miatt nem mindig értettem mit akar mondani. :) Szegény olasz srác Riminiből, meg is ijedt kicsit, szünetben odament Markhoz, az oktatóhoz, elmondta ő nem beszél jól angolul. Mire ő csak annyit mondott, nyugi, simán menni fog… Valamiért nekem meg se fordult a fejemben, h nem sikerülne, még így se ,h igazából ausztrál oktatófilmet néztünk, ausztrál oktat minket, és a teszt is teli volt ismeretlen szavakkal. A vége az lett, megkaptuk a tesztet, használhattuk a jegyzetet, plusz mivel itt elég más az oktatás, így csoportosan dolgozhattunk. Nem árulok el nagy titkot, mindenkinek sikerült. Sokat tanultam  az anyagból. Látható mennyire komolyan veszik itt az alkoholról szóló törvények betartását, betartatását. Nagy felelősséggel jár egy ilyen munka. Ha például kiszolgálok egy 18 alatti személyt, több ezer dollárra is büntethetnek. A legtöbbet elhangzott probléma megoldó mondat ez volt. ’ Check ID!, Check ID!, Check ID!!!!! :) Nem tehetem csak úgy ki az ittas személyt, felelős vagyok ha valami elüti, lehetőség szerint szólni kell rokonának, barátjának, h jöjjön érte, vagy taxit hívok neki. Nem adhatok spicces vendégnek alkoholt, sőt ha barátja kér neki annak se. Erről jut eszembe egy történet: Még Amerikában esett meg. Petivel Miamiban vásároltunk. Együtt mentünk be a boltba, de mindketten másfelé. Florida államban 19 év alatti nem vehet dohányárut. Mivel Peti ezt nem tudta, odaállt vele a pulthoz. Az eladó közölte, h nem veheti meg, így el is vette tőle. Én láttam, hallottam is, így gondoltam megveszem neki. Visszamentem a polchoz, levettem egy másikat és fizettem. Mire közölte velem a nő, h nem szolgál ki. Kérdem mi az oka? Szerinte én a barátomnak veszem a cigit, hiába állítottam az ellenkezőjét, hajthatatlan volt, cigi nélkül távoztunk. Hasonlóan komolyan veszik itt is.

Csütörtök kora reggel elmentünk Watson Baybe (nem, még nem unom, szeretek odajárni. Fotókat majd a legközelebbi kirándulásomkor készítek a helyről :)). Stella tud egy helyet ami nem különösebben ismert a turisták között. Természetvédelmi terület, egy ausztrál katonai bázis mögött. Szép, homokos tengerparttal kezdődik, majd bevezet a járda a sziklás part tetejére, ahol többször is ki van írva, ne nyúlj a növényekhez. Pár perc séta után elérkeztünk egy kapuhoz. Ezalatt egy természetes képződményt értek, itt megszakad a sziklás tengerpart, az öböl összeér a nyílt tengerrel. A Sydneybe érkező hajók mind ezen keresztül közlekednek. Az idő nem volt kegyes, mint mondtam folyamatosan esett, így fotózni se volt lehetőségem, de megyek még vissza. Azt tudni kell, azért is ajánlotta fel Stella, h elvisz minket, mert Bruce (így nevezi magát a velem egy homestay-ben élő kínai srác) pénteken, vagyis ma 4 hét után szállást vált. Bruce nem volt sehol az iskola és a lakáson kívül. Stella meg úgy gondolta, ezután se fog elmenni sehova, legalább ezt lássa. Megbeszélték, utána leviszi autóval Bondi Beachre, ahonnan tud tovább buszozni. Hárman gyalogoltunk a parkolóból a természetvédelmi területre, de visszafelé Bruce gyorsabban ment, el is tűnt. Az autóhoz érve látjuk, h nincs ott. Stella pillanatok alatt idegbeteg lett, h biztos leesett, vagy ott maradt az útba eső WC-n. Hívni akarta a rendőrséget, h bejelentse az eltűnését. Mondtam várjon még, üljünk be az autóba és nézzük meg, hátha előre ment egy buszmegállóba. Több mint egy kilométert mentünk. És nem ott állt!? J Várta a buszt. Szegényke nagyon jóindulatú gyerek, de nem igazán tud elszakadni a saját, vagy a családja és a kultúrája által alkotott szabályoktól. Mondhatnám, kicsit kocka a srác. :) Tegnap este mutattam neki álláskereső oldalakat, e-mailt meg telefonszámot cseréltünk, majd reggel úgy váltunk el,h délután még találkozunk. Vizsga után jött az sms, h előbb jöttek érte, így nem futunk már össze, de tartsuk a kapcsolatot. Felajánlotta ha Wuhanban járok körbevisz. Ott egy nagy tó partján több híres kínai egyetem található szebbnél szebb helyekkel, több képet is mutatott róluk.

Ma a kurzuson Marcoval Riminiből és egy másik kínai sráccal Eric-kel haverkodtam össze. Marconak Riminiben van közös vállalkozása a szüleivel, kávézót üzemeltetnek. Soha nem volt még külföldön, úgyh rendesen belevágott. :) Miután megkaptuk az igazolást a kurzus elvégzéséről, beültünk Eric-kel kólázni, meg dumálni. Ő is a kínai törvények szerinti egyetlen gyerek a családban. Sok érdekes dolgot lehet ezekből a beszélgetésekből megtudni más kultúrákról, úgyh nagyon élvezem. Úgy néz ki lesz is még lehetőségem hasonló beszélgetésekre, mert ragaszkodott hozzá h cseréljünk kontaktot, a legközelebbi találkozás miatt.

El is felejtettem, szerdán voltam bankban számlát nyitni és kártyát csináltatni valamikor 3 óra felé (nem tűnhet fontosnak az időpont, a későbbi összehasonlítás miatt írom). Bemegyek a Commonwealth egyik kirendeltségébe. Belépek, odajön egy ott dolgozó hölgy, kérdi miben tud segíteni. Felírja a nevem és h mit szeretnék (már szimpibb mint egy automatához odaállni és keresgélni hol van, amit szeretnél ). Kéri foglaljak helyet a váróban míg lesz szabad ügyintéző. Nyolc perc után odajön, h bocsika, de még párperc, addig nyugodtan igyak amit szeretnék a sarokban található kávé és víz automatából. Nem telik el egy perc miután leülök a kitöltött capuccinómmal, szól, én vagyok a következő. Jön is egy férfi kolega, kezet nyújt, bemutatkozik, majd kéri kísérjem az irodájába. Ott mindent elmagyarázott, türelmesen, érthetően. Mivel diák vagyok, ingyen kapom az egész szolgáltatást, Mastercarddal együtt (én ezt választottam). Megbeszéltük a részleteket, abban maradtunk ha lesz helyi telefonszámom és megérkezik az adó azonosítom is, visszamegyek, h beírhassa. Közben jót beszélgetünk, nagyon megtetszett neki az órám, arról kérdezgetett. Ma délután hazaérve látom az asztalomon a levelet, benne a bankkártyával. Nem kellett hozzá csak 2 nap! :)

Összehasonlításként nálunk. Mielőtt kijöttem új kártyát igényeltem a magyar számlámhoz, mivel februárban lejár. Mindent megbeszéltem az ügyintézővel, azt is h a budai címemre küldjék, ezt külön kiemeltem, persze, persze minden rendben. Két hét telt el mikor telefonál apum, h megérkezett Turára a kártyám… :D

Egyre több magyar hangot hallok, sétálva az utcán. Ma hazafelé beugrottam az egyik beachen levő szörfboltba, strandshortot nézni. Hamar meg is tetszett egy, egyből ott termett egy fiatal eladó, aki mindenben segített. Felpróbáltam, kicsit beszélgettünk, nagyon tetszett neki az ingem, egyfolytában dicsérte. :) Kérdezte honnan jövök, meddig leszek és említette több magyar barátja is van. 

Majdnem elfelejtettem említést tenni egy tegnap vacsoránál történt beszélgetésről. Épp kezdem a vacsorát, mikor megjön Stella egyik legjobb barátja, Steve. Nagyon hallatszott rajta az ausztrál akcentus. Az ő mondatait kevésbé értettem, mint Stelláét, meg bele is feledkeztem az evésbe. Arra kapom fel a fejem, h mondja Steve: „ She is Hungarian” Hmmmmm? nem tudom kire mondta,de nem is ez számít. :) Stella rám néz, mondom Stevenek „ I am Hungarian.” Mire ő „ Én is magyar vagyok”  Akkorát nevettünk mindhárman! J Alig hittem el, itt ül egy idős férfi, perfekt ausztrál angollal, majd egyszer csak megszólal magyarul. Mint kiderült a beszélgetésünk alatt, még ’56 után jött ki 7 évesen, a családja már hazament és senki magyarral nem tartja a kapcsolatot, se itt se otthon. Mondta látogassam meg nyugodtan, öt percre lakik innen.

Operaház, Harbour Bridge és az első tanítási nap

Mozgalmas napokon vagyok túl...Szombaton lementem Bondi Beach-re sétálni egy nagyot és fotózni.
Legközelebb már kamera nélkül megyek, annyira csábító a hullámzó tenger a homokos partjával.

Ahhoz képest mennyire jó idő van, nem fürdenek túl sokan, talán mert csak tavasz van és nincs 40 fok. :) Az biztos, napközben nagyon jó idő van, viszont este hatra mindig lehűl a levegő, ez azt jelenti, ha elindulok póló, rövidnadrág kombóval délelőtt, hazafelé már fázok. Pedig köztudott nem vagyok egy fázós.

A parton is szembetűnő volt mennyien sportolnak valamit. Több szabadtéri ˝játszótér˝ van nekik kialakítva, ahol kedvére végezhet mindenki különböző erősítő gyakorlatokat, sőt még gördeszkapálya is van. Nemtől, kortól , testsúlytól függetlenül  láttam már strandon, úton, mezőn futkározó embert, sőt még futva babakocsit toló férfit is. :) Van egy nagy bevásárlóközpont, Bondi Junction-ben, ahova simán leggingben, meg sportos pólóban, trikóban, edzőcipőben mászkálnak a nők, sőt nem egyszer találkoztam az utcáról bejött helyi munkással. Nem véletlen az a mondás: „ Sydneyben a helyiek sportolnak , vagy épp fogadnak rá, ha ezek egyike sem, akkor vitatkoznak róla”. :) Nem volt ez mindig így, ahogy hallottam, talán pont a sydney-i Olimpia után sok-sok pénzt fektettek a sportolás népszerűsítésébe. Tény, nagyon aktív a város ezen a téren is, amely még szimpatikusabbá teszi számomra.

Vasárnap délután mivel még csak messziről láttam a a városközpontot az Operaházzal, valamint a Harbour Bridge-el, így gondoltam egyet, kezemben a kamerával elindultam fotózni. Lebuszoztam Watson Bay-ig (arról már mutattam képeket), majd onnan komppal az Operaházig. Amikor felszálltam a kompra, fogalmam se volt mikor és hova indul, nem volt időm megnézni, de valahogy nem is érdekelt hol kötök ki, maximum később nézem meg amit akartam. Rengeteg kisebb nagyobb vitorlás, motorcsónak keresztezte utunkat, nem csinált ebből gondot egyik fél sem, ha nagyon közel került valaki, hangos dudálásba kezdett a nagyobb méretű hajó, majd kikerülték egymást. A közúti közlekedésre is jellemző az előzékenység. Sok helyen a külvárosba nincsenek is elválasztó útburkolati csíkok, megy mindenki mindkét oldalon, mikor jön valaki szembe, áttérnek a bal oldalra (ugye itt angolosan baloldali közlekedés van).Hétvégén felpezsdül az élet, még többen mozognak valamit és mennek el látogatni a nevezetességeket is. Tény, sok a turista, de például az Operánál legalább annyi volt a helyi is. Gondolom előadás is lehetett, mert folyamatosan gyűltek a helyiek, a nők kis nyári ruhába, a férfiak meg épp ami kezükbe akadt. Nem igazán viszik túlzásba a kiöltözést, néha az volt az érzésem azon versenyeznek ki tud minél hülyébben felöltözni. Nem egy nőt láttam  laza nyári lenge ruhácskában, ami abszolút jó, hozzá egy Martens bakancs...ezt már nem értettem. :)
A sok sétálásba megéheztem, mivel megpillantottam azt a kajáldát (Hungry Jack) amit a Dóritől kapott útifilmben láttam, így gondoltam kipróbálom. Na ne gondoljatok nagy dologra, talán a a McDonald's ausztrál változata ez. A járdán sétálva majszolgatom a sajtburgeremet, amikor hirtelen egy nagy foltot látok, majd realizálom, hogy eltűnt a szendvicsem fele. Egy sirály volt a tettes, aki a magasból alábukva pont az én ebédemet szemelte ki.. :)
Az Operaházhoz érve pillantottam meg az ott fotózkodó vőlegényt és menyasszonyt, koszorús lányokkal és fiúkkal karöltve.

Teljesen jól telt első napom a suliban. Többnyire pontos szoktam leni, most se volt másképp. A 8 órási kezdés előtt 20 perccel érkeztem. Elmúlt 8,megjött  a titkárnő aki beengedett engem, majd kb 8h20kor Michal a lengyel tanárom. Ennyiben ki is merült a létszám, egészen 9-ig,, 10-re már 16-an voltunk. Beszélgettem kicsit Michal-lel, hogy van itt a dörgés miszerint kezdés után egy órával a 25 emberből csak én meg egy brazil srác vagyunk? Ohh, mondta, összevissza fog járni mindenki, ki dolgozik, ki alszik, van akit meg szimplán nem érdekel. A brazil srác és ő a fociról kezdtek beszélgetni, a világbajnokságról, meg a hétvégi meccsekről. Párszor becsatlakoztam, mivel néhány infóra elég rosszul emlékeztek. :) 

A mostani anyag a biztonságról szólt, hogyan alakítsunk ki biztonságos munkakörnyezetet. Eléggé dedósnak tűnt az anyag, olyan magától értetődőnek, bár szerintem sok embernek fogalma se lenne mit és hogyan csináljon adott esetben. Az angol szakszavak inkább fognak gondot okozni mint maga tananyag.  

Három a magyar igazság ez most is bebizonyosodott... Tegnap hallottam először magyar hangot, úton hazafelé a belvárosból, előttem ült két magyar srác a buszon. Hogy egyből ugrottam-e? Nem igazán. Egyik se volt szimpatikus, sőt inkább antipatikus, az egyikük  sokat lehetett a beachen, elég homokosnak tűnt…:D  Úgy vagyok vele, ha otthon nem szólítanám meg az utcán, vagy buszon őket, csak azért mert magyarok itt se teszem, úgyhogy szépen hallgattam. Reggel az iskola felé a tömött buszon beszélgetett egy magyar srác telefonon, de vele esélyem se volt pár szót váltani. Javában tartott az oktatás, mikor másodszor hallom, hogy Michal, Zoltánnak szólít egy diákot. Szünetben rá is kérdeztem a nemzetiségére, mint kiderült tényleg magyar. Fél éve van itt, elvégzett bő egy hónapos nyelvsulit, két tíz hetes kurzus után folytatja a harmadikkal, amihez én most csatlakoztam. Közgazdaságtanból diplomázott, de nem talál szakmájának megfelelő állást, se otthon se itt. Mikor az én építész végzettségem jött szóba, egyből jó hírekkel kecsegtetett, miszerint a keresettek közé tartozik mindenféle mérnök.  

Elvileg ötig tartanak az órák hétfőn és kedden, de ma is fél 3-kor elengedett. Zoli elmondása szerint rendszeresen előfordul hasonló, ez munka szempontjából is kedvező lehet.

Kirándulás,orientáció

Avagy mire jó egy koszos üvegajtó

Tegnap elvitt Stella (ő a szállásadóm, róla írok majd bővebben) vásárolni egy piacra, ami olcsónak mondott. Egy kiló paradicsom 2$, egy csomag teasüti 4-5$, szóval itt az olcsó se olcsó. :) Pár órát töltöttünk a vásárlással, vagyis én egy kekszet majszolgatva fotóztam a madarakat a lábam előtt, merthogy nekik is ízlett amit ettem. Jó így ülni az anyósülésen (nálunk ugye itt a kormány :) ) és nézelődni, főleg h mondja mikor mit érdemes megnézni. Az egyik piros jelzésnél épp a Fox studio előtt álltunk meg, mire mondtam, dolgoztam pár évet a filmiparban. Erre megígérte, h bevisz valamikor. Sok mozi, kávézó, szórakozási lehetőség van ott, ha már megyünk, viszem az önéletrajzom is. :)

Délutánra egy kis kompozást (ferry) terveztem. Arra is érvényes a bérletem. Stella tanácsára busszal mentem Watson Bay-ig. Mikor felmentem a lépcsőn amit nem is tudtam hova vezet, onnantól csak tátott szájjal járkáltam. Na nem azért mert ennyire rossza a kondim és már levegőt se kaptam, csak folyamatosan leesett az állam, jobbnak láttam be se csukni. Nagyon szép látvány fogadott! Imádom a sziklás partokat, szakadékokat, nézni ahogy az óceán hullámai korbácsolják azt, látni a végtelen vizet ahogy összeér a horizonttal...

Több száz képet készítettem, így végül el se jutottam a kompig, de egyáltalán nem bántam, van rá időm bőven. Lefotóztam a második helyi madaram is, ami egy kakadu.
Úgy ordítanak, olyan hangosan, mintha embert ölnének. :) Ettől függetlenül szép látvány ahogy siklik a levegőben  nagy fehér testével fáról fára. Legközelebb ügyesebb leszek és reptében kapom le. :) A park egyik oldalán a végtelen óceán a sziklás partjával, a másikon pedig a sekély kikötő rálátással a belvárosra. Megint csak azt tudom mondani, h gyönyörű! Talán az idő előrehaladtával még inkább fokozódik majd, amint egyre több helyre jutok el.
Érdemes tudni, itt fél 6-6 felé majdnem minden bezár. Hatkor gondoltam ideje visszaindulni a szállásra, de döbbenten láttam 10 perccel azelőtt elment az utolsó busz is (legalábbis amerre én akartam menni). Kb 3,5 km-t gyalogoltam, a dombos, völgyes utakon és láttam egyre több pazar helyet. Az egyik világítótoronyba 27-én lehet felmenni, ha jól alakul be is nevezek rá. :)

A nap képe

Ma volt az orientációm. Kemény 4 ember vett részt rajta. :) Egy lengyel és egy izraeli lány valamint egy tajvani srác. Utóbbival leszek azonos kurzuson, a többiek estire jöttek. Gyanúsan kevesen voltunk, meg is kérdeztem hány tanuló van velem együtt. Kb 22. Nem egy kis szám, remélem ezzel nem lesz gond. Egy fiatal fekete lány tartotta az eligazítást, nagyon szépen artikulálva, érthetően beszélt. Majdnem mindent értettem, ami nagy előrelépés. Nem is gondolnátok, de így,h alvás kivételével mindenhol angolt hallok, használok pár nap után is érezhető a nyelvi fejlődés. Mi lesz 7 hónap alatt!? :D
Sok infó elhangzott, például h nagyon szívükön viselik a diákok sorsát, szeretnék ha mindenki jól érezni magát, mivel így könnyebb az élet, tanárnak, diáknak egyaránt. Teljesen le voltak zsibbadva mikor mondtam 3 napja érkeztem. Úgy látszik ez nem jellemző. :) Nagyon kíváncsi vagyok milyen szintű oktatást kapok, ki milyen országból kultúrából jön. A zsidóról már van tapasztalatom nem is kicsi. :D Ha valaki ügyesen szövi a soraim, talán rájött, h miért is lehet így.
A szállásadóm zsidó, de nagyon durván. Kosher kajákat eszik, tart minden szokást ami ezzel jár. Kijelentette első nap, h ne hozzak be disznóhúst ide, meg az étkészletet se mindegy mikor melyiket használom. Rendesen meglepődtem mivel nem sejtettem, h zsidó fogadóhoz jövök. El is játszottam a gondolattal az első beszélgetésünk során, mi lenne ha egy konda malacot terelnék az udvarába. :D:D Vagy szörnyethalna, vagy engem próbálna meg likvidálni azonnal.:) Nem merek hangosan beszélni mikor skypolok, mivel említette, valamelyik rokona magyar. Jaaaaaaaj! Első este jön a vacsi, így egyeztem meg előre, reggeli, vacsi jár a szállással. Szóval rakja elém a kaját, közben ecseteli milyen jól főz, meg h tipikus magyar ételt készített. Mit mondjak, degradáló a mi konyhánkra nézve ha ezt másnak is el kezdi híresztelni, h ilyen a magyar étel. Borzalmas íze volt, ráadásul az én 27 éves magyarországi pályafutásom alatt még csak hasonlóval se találkoztam! :D

A tegnap esti vacsoránál folyamatosan az életéről mesélt, nem értettem eleinte miért, gondoltam a kora miatt, legalábbis nálunk az idősek mind azt hiszik ha van szabad 10 perced akkor azalatt el tudják mesélni röpke 6-7-8 évtized történését.
Végülis kiderült miért részletezte. Emlékezett rá, h említettem dolgoztam a filmiparban (csak ugye az animációs film gyártásban) és szeretné ha film készülne az ő életéről. :) Rendszeresen írja is élete mozzanatait. Mondta is ha tudnáRoman Polański elérhetőségét beszélne vele. Amúgy ő egy különleges zsidó, legalábbis ezt állítja. Az utolsó generáció egyike aki ismeri és beszéli az óhéber nyelvet. Biztos is mivel órákat trécsel az otthoniakkal héberül sikítozva. Nem viccelek. Kb olyan hangot ad ki mint a kakaduk amit meséltem. Ráadásul, talán ez természetes zsidóéknál, büfög mint egy malac, meg fingik hozzá. Aki kitalálta azt a mondást, h galambot reptet, az ha meghallaná mindjárt módosítaná arra h "griffet reptet". :) Szerencsére ezt mind csak mikor bent vagyok a szobámban teszi, előttem nem. Nagy kíváncsisággal és összeszorult gyomorral várom az első Sabbatot. Talán nem fogok leugrani ezen szép sziklás kiszögellések valamelyikéről. :)

Még egy tegnapi történés: Megyünk az autóval, egyszer csak keresztül megy előttünk egy helyi munkás. Nálunk ugye ha szerencséje van a bátor gyalogosnak, akkor eleve nem dudálja halálra a sofőr, sőt még el sem üti. Átér a férfi és kiabál Stellának h "Idióta!", ő meg csak vissza neki, h te vagy az idióta minek jössz át előttem. Majd odafordul hozzám: "Ne lepődj meg ilyeneken, ez Ausztrália!" :)

Búcsúztatás,érkezés Sydneybe

Óriási felhőszakadás kapott el hazafelé a városból.Pontosan Sydneyben,amint leszálltam a buszról, szerencsére 2 percre van a szállásom,de így is rendesen eláztam. :) Na de ne menjünk ennyire előre...
Vasárnap (10.30-án) nagy meglepetésben volt részem. A utolsó meccsem közvetlen kezdete előtt elköszöntek a vezetők (Galgahévíz polgármestere és a Sportkör elnök) a szurkolók, csapattársak nevében is. Kaptam kisebb, de annál emlékezetesebb ajándékokat, köztük egy mezt "Liszi felirattal,5-ös számmal". Meccs után pedig a szponzorok leptek meg egy nagy focilabda tortával, amit hamar el is pusztítottunk, na nem egy kapáslövés formájában. :D

Jólesett látni, érezni mennyire kedvelnek és hogy drukkol mindenki. Ezúton is köszönöm nektek még egyszer! Rossz otthagyni ezt a kiváló társaságot, beleértve csapattársat, edzőt, szponzort, szurkolót egyaránt... Hiányozni fognak a közös edzések, meccsek, sörözések...

Ezeket a sorokat onnan írom ahova régóta vágyom, Ausztráliából...Hosszú út áll mögöttem, ha a ferihegyi felszállás és a szálláshoz érkezésem közti időt nézem, akkor 31 órát repültem,buszoztam. Soknak tűnt,bár nem éreztem ennyinek. Szinte hihetetlen de mindhol,minden zökkenőmentesen ment. Frankfurtba Malévval mentem, onnan pedig a Qantasszal jöttem Szingapúrt érintve Sydneybe.Sikerült pár órát aludni,így nem voltam nagyon fáradt,sőt igazából lepakoltam és egyből bevitt a városba a házinéni. Próbáltam mobilinternetet, SiIM kártyát, meg átalakítót veni az elektromos cuccokhoz. Igazából csak a konverter lett meg, a többit drágáltam, úgyhogy ezzel futok pár kört.
Valami hihetetlen szép kilátás nyílik a buszmegállóhoz közeli füves területről.

 Este ki is ültem oda. Szerintem fél Sydneyt be lehet látni. A Harbour Bridge-től az Operaházig, a kikötőketk felhőkarcolóket, egyszóval majdnem mindent. A busz amivel már többször utaztam, az egyik legnagyobb strand, a Bondi Beach mellett jön el. Hát mit mondjak, félig télből érkezve felüdülő látvány a sok fürdőruhás ember, a habos hullámokban és a 30 fokban. :) Holnapra tervezem hogy lemegyek fürödni, meg képeket készíteni, aztán felteszem valahova, hogy ti is gyönyörködhessetek benne.
Az alább képet az utca végén, kb. 40 méterre a szállásomtól  készítettem.

 Egy kínai srác van még itt a szomszéd szobában. Este vacsoránál beszélgettünk is hosszasan. Azt megállapítottam jobb az angolom nála. Amúgy idősebb egy évvel,de ahogy ő mondta, nem látszik.:) Jaja, ő mondta h nem néz ki annyinak! Hozzátettem gyorsan, hogy az összes ázsiai letagadhatna pár évet mert annyira kortalnok. Ezen csak nevetett. Mester diplomára jött ide, de nyelvsuliba jár még mivel nem érte el az IELTS vizsgán a 6 pontot, ami feltétel a sulijához.Egész jól sikerült kivesézni országaink kultúráját. Néha pislogtam, például mikor megkérdeztem van-e testvére. Mire ő, hogy nem lehetett. Ő is beletartozik abba a generációba ahol maximum egy gyereket lehetett vállalni. Persze a gazdagok kifizethetik,így nekik több is lehet. Azt egyből vágta, h az Alpok valahol ott van Magyarország környékén,de semmit nem tudott rólunk. Meg rengeteget nyög, vagyis öööözik, öööööööö, ja,öööööööö..let me see, öööööö,öööööööö. Ez eléggé zavart, szerencsére a végére egész belejött a szavak formálásába. :)
Annyit már most megállapíthatok, valóban igaz, nagyon nyitottak, kedvesek és segítőkészek az ausztrálok. Bárki bármiben türelmesen segít. Bármilyen információra van szükségem, érthetően elmagyarázzák.
A tömegközlekedés kiváló! Igaz meg is kérik az árát. :) Bliccelni nem ajnlott és nehezen is lehet. Az első ajtónál, mivel csak ott lehet felszállni, van 2 kártyaleolvasó is a gyorsabb haladás érdekében. A bérleted lehúzásával, vagy némi apró ellenében kapott jeggyel tudsz utazni.
Pénteken lesz az orintáció a suliban, majd hétfőn a kezdés. Hetente hétfőn, kedden 8 órát, szerdán 4-et leszek iskolában. Ez így megy egészen május elejéig, leszámítva 6 hét szünetet, amit pontosan még nem tudok mikor lesz. Hétfőig próbálok több helyre is eljutni, feltérképezni a várost, ha már van bérletem. :)

Úton Bécsből

Gyönyörű napos, de hűvös időnk volt. A reggeli hatórási vonattal indultunk Dórival, rendben meg is érkeztünk 9-re az osztrák fővárosba. Megkerestük a Nagykövetséget, majd a környéken sétálgattunk, ültünk a Karlsplatz-on és töltődtünk a nappal.

Belvedere

Többen is vártak időpontra vízumügyintézésnél, de rajtunk kívül nem volt más magyar. Délben a szólítottak is, odaadtam a papírjaim, gyorsan átfutották, majd kérték várjak türelemmel. Tíz perc múlva szól a konzul. Elém rak pár papírt amit előzőleg én adtam le nekik. Kicsit értetlenkedett, kérdezgetett mi miért van úgy leírva, pontosan mit jelent. Szerencsére mindenre elfogadta a magyarázatomat és végül kérte kettőre jöjjek vissza, akkor megkapom a vízumot. Nagyon örültem neki, hallani a konzul szájából: " Megkapja a vízumot!"
Régóta vártam erre. Elvileg minden feltétel adva van az utazásomhoz.
Mivel ebéd idő volt, és előzőleg láttunk egy olasz pizzériát így beültünk oda enni és koccintani a sikeres vízumelbírálásra. Kettőkor már csak a formalitás volt hátra, beragasztották a vízumot az útlevelembe, sarkon fordultunk és irány a város. A Belvedere-hez vezetett az utunk elsőként, én ugye sokat tanultam róla, élőben még jobb volt látni. Szeretem ezeket a palotákat, gyönyörű kert kapcsolódik hozzá hatalmas területen. Megvan a sajátos hangulata ezeknek a sétáknak a kertben.
Persze nem lehet kihagyni a Mariahilferstrasse-t sem. Butikok sora várja az embereket, persze mi sem maradhattunk ki. Egy kis esti forrócsokizás, capuccinzás pihentetett minket mielőtt elindultunk a Westbahnhof felé. Fél 8-kor fent voltunk a vonaton, a hosszú nap végére nagyon elfáradtunk, de megérte, tartalmas és szép napon voltunk túl. Leszámítva még a négy órás utat mire ágyba kerültünk. :)

Abszolút megnyugodtam, kezemben a VÍZUM, lassan eltelik a 3 hét, majd irány Ausztrália!!!

Vízuminterjú

Az utolsó bejegyzésem óta várakozással telt az idő...Vártam Kriszti hívását,miszerint megérkeztek az orvosi papírjaim Bécsbe. Szerdán jött is a telefon, hogy kaptam időpontot. Hétfőn (10.17.) negyed 12-re mehetek a Követségre. Jó hosszú hétvégének nézek elébe. :)
Ha minden jól alakul elég hosszú ideig egyáltalán nem látjuk majd egymást Dórival (Ő a kedvesem,aki nem tudná :) ). Szerepelt a tervek között, hogy kijön meglátogatni ha tud, de a napokban kiderült sikeres volt a pályázata, ami azt jelenti, amíg én kint leszek, ő Bordeaux-ban fog tanulni.
Szeretnénk több időt tölteni kettesben indulásig, ezért kinéztünk egy Hotelt Hajdúszoboszlón, wellnesszelünk péntektől vasárnapig. Hétfő kora reggel pedig indulunk Bécsbe. A vonatjegyünkhöz kapunk bécsi tömegközlekedéses bérletet. Valószínűleg várni kell pár órát a papírok leadása után, ami alatt szétnézhetünk a városban. Kicsit sajnálom amiért nem az Adventi időszakban megyünk, tavaly akkor voltunk és nagyon tetszett, de a vízum kárpótolni fog. Csak lenne már a kezemben! :)
Délután bevittük a vízumhoz szükséges papírjaimat Krisztinek, ezeket összerakta, kiegészítette. Kaptam egy nagy adag papírhalmazt amiben sok instrukció van az úttal kapcsolatban, a hasznos tippektől az adórendszer rövid ismertetéséig minden fellelhető benne. :)

Két napot is hiányozni fogok az angol kurzusról, de elmeséltem mulasztásom okát. Akikkel többet beszélgetek és tudják utazom Ausztráliába, aranyosak voltak, Devivel (a tanárunk) az élen, mondták nagyon drukkolnak hétfőn, hogy megkapjam a vízumot. Igazából már mindenki nagyon kíváncsi és folyton kérdezi meg van-e már?? Pár nap és biztosan tudni fogom....

CoE

A tegnapi nap folyamán megérkezett az ausztrál sulimtól (Mercury Colleges Pty Ltd) a Confirmation of Enrolment (CoE),ami igazolja,hogy befizettem minden felmerülő díjat az iskola felé.Enélkül nem is mehetnék tanulóvízumot igényelni.
Délután az elektronikus repjegyem is megérkezett. :) Annyiban változott a foglaláshoz képest,hogy június 15-ről 10-ére módosítottam a dátumot,mivel ez lesz a vízumom érvényességének utolsó napja.
Hétfőn írt Kriszti,hogy 30-án,vagyis ma küldik ki Bécsből az orvosi papírjaimat Ausztráliába.Szólnak a Követségről ha megérkezik az értékelés és kapok egy időpontot,ami valószínű csak jövő hét után lesz.Addig összeállítjuk az összes szükséges papírt az igényléshez (egy kivételével már mind megvan),majd irány a bécsi Ausztrál Nagykövetség.

Ügyintézés

Tegnap 13 órára kaptam időpontot azon kevés orvos egyikéhez aki vizsgálatokat végezhet ausztrál vízum kérelemhez.A reggeli suli után egyből odamentem,apropó suli.Mivel a business tanfolyamot választottam és nem az angol nyelvsulit,úgy voltam vele felfrissítem az angol tudásom,elmegyek egy 4 hetes,heti 4*5 órás upper intermediate tanfolyamra.A dokinál egész jól ment minden,mire vele találkoztam már tudtam,nem kaphatok "A" minősítést a vizsgálat után,mivel több komolyabb műtétem is volt.Az ő és Kriszti (az ügyintézőm) által elmondottak alapján,ez nem befolyásolja a vízumelbírálást,csak meghosszabbítja a folyamatot.Az orvos kiküldi a bécsi Ausztrál Nagykövetséghez a leleteim,akik továbbítják Ausztráliába,majd onnan újra Bécs.Szerencsére időben vagyok az ügyintézéssel,nem fog gondot okozni egy kis csúszás.

Ma délután lefoglaltam a repjegyem!Múlt héten,rövid keresgélés után találtam akciósat Sydneybe,de vártam a Krisztin keresztül kapott árajánlatra,így nem foglaltam.Rosszul tettem,a november 4-én pénteken induló járat megtelt,csak vasárnap délutánival tudok menni,aminek az ára is magasabb,bár még így is jóval kedvezőbb mint amiket láttam meg ajánlottak.Azon a hétvégén vasárnap helyett szombaton lesz meccsem,még azon is tudok játszani.:)
Az útvonal: Budapest-Frankfurt-Szingapúr-Sydney,majdnem percre pontosan 24 órát írnak a repjegyen (24!!) :S :D.
Talán ezt a részét várom a legkevésbé.Utaztam Bp.-Róma-New York távot,de meg se közelítette ezt a mostanit,ha jól emlékszem átszállással,mindennel volt kb 13-14 óra.

A nulladik nap

2011.08.31.

Volt egy nap, amely oly' fontos volt több ember életében is,ahogy az enyémben is, 1984.10.19. :) A történet innen datálódik,egy tejföl szőke,kék szemű srác érkezésével a Föld nevű bolygóra...

Úgy gondolom a világ ideje nem lenne elég pótolnom mulasztásaim blogozás terén,így meg sem próbálom.Viszont kísérletet teszek életem elkövetkezendő pár hónapjának leírására,lejegyzetelésére. Önző módon,elsősorban a magam szórakoztatására, az emlékek ily' módon történő felidézésére, másodsorban az otthon maradtak kíváncsiságának, érdeklődésének kielégítésére.

Már egyre többen tudjátok,milyen nagyon és milyen hosszú ideje vágyom Ausztráliba,tanulni,

dolgozni,utazni,élni ezen az ezer színű kontinensen.A dolgok szerencsés (vagy szerencsétlen) összejátszása eljuttatott arra,hogy kijelöljem indulásom idejét.Évekkel ezelőtt 2010 ősze szerepelt terveim között,de mivel jól éreztem magam minden fronton,halasztottam a dátumot.
Majd jött a 2010 decembere,amikor is egyik napról a másikra jelentett csődöt a filmstúdió ahol dolgoztam.Részletekbe nem mennék bele,aki valamennyire követi a híreket vagy a környezetemben él az tudja ki és hogyan juttatta erre a sorsra az ott dolgozó  kb. 70 embert.
Aki dolgozott már suli mellett,az érzi milyen nehéz mindkettőhöz úgy odatenni magát,ahogy szeretné,ahogy elvárnák.Nálam ez a szakdolgozatomon volt érezhető,nyújtottam mint a rétestésztát.:)
Az utazással semmiképpen nem akartam megszakítani a tanulmányaim (akkor soha nem fejeztem volna be),így hát ráálltam a témára.
Rengeteg rajzolással,számolással és éjszakázással telt a 2010/2011-es tavaszi félévem,de kijelenthetem megérte,júniusban lediplomáztam és mert ez idő alatt megcsináltam a középfokot angolból,kézhez kaptam a diplomám is  a diplomaosztón.:)

A lehetőségek feltérképezése,az irodákkal való beszélgetés és levelezgetés miatt végül nem lett belőle szeptemberi indulás,de állíthatom,szimpátia és ár-érték arány alapján a legjobb ügyintézőt,megoldást választottam.Ez annyit tesz,hogy 26 hetes üzleti kurzusra fogok járni Sydneyben,amiből 6 hét szünetem lesz.Heti rendszerességgel hétfő,kedd reggeltől estig és szerdán kora délutánig óráim lesznek,a fent maradó rész rám van bízva.Reményeim szerint minél hamarabb sikerül állást találnom,így kevés szabadidővel és sok munkával töltöm majd ezeket.:) A képzés november 11-én kezdődik orientációval.A tanulói vízumhoz jár grátisz 4 hét az ozi kormánytól,ezért a vízumom lejártának hivatalos dátuma 2012. június 10.Lényegében az első fontos információkat meg is osztottam veletek.:)