RSA (Responsible Service of Alcohol)

Túl vagyok az első teszt íráson a suliban. Már harmadik nap számonkérés volt. Nem volt nehéz, szerintem sikerült is, bár elég sok szakszó volt benne és nagyon komolyan vette Michal, így senki senkire nem nézhetett, hozzászólni meg esélye sem volt. Dél előtt befejeztük, el is engedett minket. Folyamatosan szitált az eső, így nem jöttem haza, mivel nem tudtam volna mit csinálni, maximum netezni, de mivel nem akarom felhasználni még az egész összeget a mobilnetemen, így maradtam a Westfield bevásárlóközpontban és nézelődtem. Nem hoztam magammal futócipőt, azokat vettem szemügyre leginkább a boltokban. Egy valamire való cipő 200$-nál kezdődik. Nem írtam el, tényleg ennyi. :) Egyelőre nem veszek futócipőt, marad a mezítlábas futás a tengerparton. :)

Szívesen dolgoznék a vendéglátásban, de ez vizsgá(k)hoz kötött (Responsible Service of Alcohol, RSA). Ha olyan helyen kapnék munkát ahol alkoholt is felszolgálnak, akkor csak az ahhoz feljogosító plasztik kártyával (vagy a kapott papírral, de ez időkorlátos) lehetnék ott bármilyen alkalmazott. Így szerda este kerestem egy sulit a neten, ezekből elég sok található a városban, közel azonos áron, majd foglaltam. Ma reggel 9-től 2-ig tartott az oktatás teszt írással egybekötve. Sikerrel vettem ezt a könnyűnek nem nevezhető akadályt. Aki volt már legalább középfokú nyelvvizsgán, az tudja sokszor előfordul nehezítésképp, h valamilyen akcentussal beszél a hallásértésnél az adott személy. Mondhatni a helyzet ugyanaz volt, ausztrál akcentus, megspékelve egy kis protkóval. Hallottatok már olyan illetőt beszélni akinek érezhetően nem fért el a szájába a műfogsora? Ettől olyan érdekesen formálja a hangokat és kb össze se csukja a száját. Baromi jófej volt az oktató, folyamatosan viccelődött, de a felsorolt tényezők miatt nem mindig értettem mit akar mondani. :) Szegény olasz srác Riminiből, meg is ijedt kicsit, szünetben odament Markhoz, az oktatóhoz, elmondta ő nem beszél jól angolul. Mire ő csak annyit mondott, nyugi, simán menni fog… Valamiért nekem meg se fordult a fejemben, h nem sikerülne, még így se ,h igazából ausztrál oktatófilmet néztünk, ausztrál oktat minket, és a teszt is teli volt ismeretlen szavakkal. A vége az lett, megkaptuk a tesztet, használhattuk a jegyzetet, plusz mivel itt elég más az oktatás, így csoportosan dolgozhattunk. Nem árulok el nagy titkot, mindenkinek sikerült. Sokat tanultam  az anyagból. Látható mennyire komolyan veszik itt az alkoholról szóló törvények betartását, betartatását. Nagy felelősséggel jár egy ilyen munka. Ha például kiszolgálok egy 18 alatti személyt, több ezer dollárra is büntethetnek. A legtöbbet elhangzott probléma megoldó mondat ez volt. ’ Check ID!, Check ID!, Check ID!!!!! :) Nem tehetem csak úgy ki az ittas személyt, felelős vagyok ha valami elüti, lehetőség szerint szólni kell rokonának, barátjának, h jöjjön érte, vagy taxit hívok neki. Nem adhatok spicces vendégnek alkoholt, sőt ha barátja kér neki annak se. Erről jut eszembe egy történet: Még Amerikában esett meg. Petivel Miamiban vásároltunk. Együtt mentünk be a boltba, de mindketten másfelé. Florida államban 19 év alatti nem vehet dohányárut. Mivel Peti ezt nem tudta, odaállt vele a pulthoz. Az eladó közölte, h nem veheti meg, így el is vette tőle. Én láttam, hallottam is, így gondoltam megveszem neki. Visszamentem a polchoz, levettem egy másikat és fizettem. Mire közölte velem a nő, h nem szolgál ki. Kérdem mi az oka? Szerinte én a barátomnak veszem a cigit, hiába állítottam az ellenkezőjét, hajthatatlan volt, cigi nélkül távoztunk. Hasonlóan komolyan veszik itt is.

Csütörtök kora reggel elmentünk Watson Baybe (nem, még nem unom, szeretek odajárni. Fotókat majd a legközelebbi kirándulásomkor készítek a helyről :)). Stella tud egy helyet ami nem különösebben ismert a turisták között. Természetvédelmi terület, egy ausztrál katonai bázis mögött. Szép, homokos tengerparttal kezdődik, majd bevezet a járda a sziklás part tetejére, ahol többször is ki van írva, ne nyúlj a növényekhez. Pár perc séta után elérkeztünk egy kapuhoz. Ezalatt egy természetes képződményt értek, itt megszakad a sziklás tengerpart, az öböl összeér a nyílt tengerrel. A Sydneybe érkező hajók mind ezen keresztül közlekednek. Az idő nem volt kegyes, mint mondtam folyamatosan esett, így fotózni se volt lehetőségem, de megyek még vissza. Azt tudni kell, azért is ajánlotta fel Stella, h elvisz minket, mert Bruce (így nevezi magát a velem egy homestay-ben élő kínai srác) pénteken, vagyis ma 4 hét után szállást vált. Bruce nem volt sehol az iskola és a lakáson kívül. Stella meg úgy gondolta, ezután se fog elmenni sehova, legalább ezt lássa. Megbeszélték, utána leviszi autóval Bondi Beachre, ahonnan tud tovább buszozni. Hárman gyalogoltunk a parkolóból a természetvédelmi területre, de visszafelé Bruce gyorsabban ment, el is tűnt. Az autóhoz érve látjuk, h nincs ott. Stella pillanatok alatt idegbeteg lett, h biztos leesett, vagy ott maradt az útba eső WC-n. Hívni akarta a rendőrséget, h bejelentse az eltűnését. Mondtam várjon még, üljünk be az autóba és nézzük meg, hátha előre ment egy buszmegállóba. Több mint egy kilométert mentünk. És nem ott állt!? J Várta a buszt. Szegényke nagyon jóindulatú gyerek, de nem igazán tud elszakadni a saját, vagy a családja és a kultúrája által alkotott szabályoktól. Mondhatnám, kicsit kocka a srác. :) Tegnap este mutattam neki álláskereső oldalakat, e-mailt meg telefonszámot cseréltünk, majd reggel úgy váltunk el,h délután még találkozunk. Vizsga után jött az sms, h előbb jöttek érte, így nem futunk már össze, de tartsuk a kapcsolatot. Felajánlotta ha Wuhanban járok körbevisz. Ott egy nagy tó partján több híres kínai egyetem található szebbnél szebb helyekkel, több képet is mutatott róluk.

Ma a kurzuson Marcoval Riminiből és egy másik kínai sráccal Eric-kel haverkodtam össze. Marconak Riminiben van közös vállalkozása a szüleivel, kávézót üzemeltetnek. Soha nem volt még külföldön, úgyh rendesen belevágott. :) Miután megkaptuk az igazolást a kurzus elvégzéséről, beültünk Eric-kel kólázni, meg dumálni. Ő is a kínai törvények szerinti egyetlen gyerek a családban. Sok érdekes dolgot lehet ezekből a beszélgetésekből megtudni más kultúrákról, úgyh nagyon élvezem. Úgy néz ki lesz is még lehetőségem hasonló beszélgetésekre, mert ragaszkodott hozzá h cseréljünk kontaktot, a legközelebbi találkozás miatt.

El is felejtettem, szerdán voltam bankban számlát nyitni és kártyát csináltatni valamikor 3 óra felé (nem tűnhet fontosnak az időpont, a későbbi összehasonlítás miatt írom). Bemegyek a Commonwealth egyik kirendeltségébe. Belépek, odajön egy ott dolgozó hölgy, kérdi miben tud segíteni. Felírja a nevem és h mit szeretnék (már szimpibb mint egy automatához odaállni és keresgélni hol van, amit szeretnél ). Kéri foglaljak helyet a váróban míg lesz szabad ügyintéző. Nyolc perc után odajön, h bocsika, de még párperc, addig nyugodtan igyak amit szeretnék a sarokban található kávé és víz automatából. Nem telik el egy perc miután leülök a kitöltött capuccinómmal, szól, én vagyok a következő. Jön is egy férfi kolega, kezet nyújt, bemutatkozik, majd kéri kísérjem az irodájába. Ott mindent elmagyarázott, türelmesen, érthetően. Mivel diák vagyok, ingyen kapom az egész szolgáltatást, Mastercarddal együtt (én ezt választottam). Megbeszéltük a részleteket, abban maradtunk ha lesz helyi telefonszámom és megérkezik az adó azonosítom is, visszamegyek, h beírhassa. Közben jót beszélgetünk, nagyon megtetszett neki az órám, arról kérdezgetett. Ma délután hazaérve látom az asztalomon a levelet, benne a bankkártyával. Nem kellett hozzá csak 2 nap! :)

Összehasonlításként nálunk. Mielőtt kijöttem új kártyát igényeltem a magyar számlámhoz, mivel februárban lejár. Mindent megbeszéltem az ügyintézővel, azt is h a budai címemre küldjék, ezt külön kiemeltem, persze, persze minden rendben. Két hét telt el mikor telefonál apum, h megérkezett Turára a kártyám… :D

Egyre több magyar hangot hallok, sétálva az utcán. Ma hazafelé beugrottam az egyik beachen levő szörfboltba, strandshortot nézni. Hamar meg is tetszett egy, egyből ott termett egy fiatal eladó, aki mindenben segített. Felpróbáltam, kicsit beszélgettünk, nagyon tetszett neki az ingem, egyfolytában dicsérte. :) Kérdezte honnan jövök, meddig leszek és említette több magyar barátja is van. 

Majdnem elfelejtettem említést tenni egy tegnap vacsoránál történt beszélgetésről. Épp kezdem a vacsorát, mikor megjön Stella egyik legjobb barátja, Steve. Nagyon hallatszott rajta az ausztrál akcentus. Az ő mondatait kevésbé értettem, mint Stelláét, meg bele is feledkeztem az evésbe. Arra kapom fel a fejem, h mondja Steve: „ She is Hungarian” Hmmmmm? nem tudom kire mondta,de nem is ez számít. :) Stella rám néz, mondom Stevenek „ I am Hungarian.” Mire ő „ Én is magyar vagyok”  Akkorát nevettünk mindhárman! J Alig hittem el, itt ül egy idős férfi, perfekt ausztrál angollal, majd egyszer csak megszólal magyarul. Mint kiderült a beszélgetésünk alatt, még ’56 után jött ki 7 évesen, a családja már hazament és senki magyarral nem tartja a kapcsolatot, se itt se otthon. Mondta látogassam meg nyugodtan, öt percre lakik innen.