Darling Harbour,Wild Life

Beszéltük Zolival a héten, h szombaton lemegyünk a beachre ha jól alakul minden. Még hét közben néztem időjárás előrejelzést, szuper napos időt mondtak egész hétvégére. Ennek tudatában keltem tegnap reggel. Látom, az ablakból mekkora köd van. Na nem ám olyan, mint otthon, legalábbis ilyet én nem láttam. Először is, otthon alacsony hőmérsékletnél képződik köd, itt még 22-24 foknál is van. Másodszor, ha közelebb mész, mintha oszlana köd, ha csak nem extrém eset van, akkor még egy méterre se látsz el. Addig rendben van, h kimegyek és gyalogolva a ködben kevésbé tűnik sűrűnek, de 2-3 méterre tőlem haladnak el kis köd felhőcskék. Felém közeledve nem oszlik fel, hanem úszik a levegőben, mint egy óriás vatta. :) Gondoltam lőttem ma az úszásnak… Délben hív Zoli, h induljunk. Mondom, itt akkora köd van, nem érdemes lemenni, mire ő, h ahol ő van, a belvárosban nincs köd. Gyorsan kerestem a neten egy élő webcamet, ami Bondi Beachet pásztázza. Alig látszódott valami a felvételen a ködtől. Alig hittem a szememnek, tömve volt a part, többen voltak, mint napsütésben. A buszmegállóban várva megszólított egy idős házaspár, h hova megyek, látván a törölközőt a vállamon. Viccelődtek is, h legalább nem fogok leégni. :) Az idős úr azt is tudni akarta honnan jöttem, hol lakom stb… Elmondtam Magyarországról jöttem, meg itt lakom a saroktól nem messze. Mire ő, h akkor szomszédok vagyunk! Keresgettem az emlékeimben, de nem találtam ismerősnek az arcát, így érdeklődtem melyik házban lakik pontosan. Jah, hát ő Szlovén és így vagyunk szomszédok… :D Elemükbe voltak igazán, de aranyosak voltak és ezalatt a pár perc alatt nagyokat nevettek. Amint megtudta honnan jöttem, mindjárt mutatott is a háta mögötti 3-4 házra, h ott mind magyarok laktak, de már nem élnek. Leérve a partra konstatáltam, csalóka az idő, nagyon meleg van, és azt gondolná az ember a nap se éri ilyen ködben, pedig ez nem igaz, simán le lehet égni, úgyh kentünk is magunkat folyamatosan. A tenger nagyon hideg volt,először bele se akartam menni, de a nagy hullámok csábításának nem tudtam ellenállni.

A vasárnap reggelem hasonlóan indult, ködös, esőre álló idő. Nem szegte kedvem, elindultam Manlybe a mára betervezett állatkertnéző túrámra. Útközben meggondoltam magam és Darling Harbour felé vettem az irányt, ahol a Sydney Aqurium és a Wild Life található. Tulajdonképpen uolyan mint egy állatkert. Itt már közel 30 fok, a képeken látható ekkor még ott is köd volt… Szépen kialakított állatfuttatók, terráriumok fogadják a látogatókat koalákkal, krokodillal, kengurukkal és még sok Ausztráliára jellemző állatfajjal. Nekem leginkább a koalák tetszettek, ahogy délutáni pihenésképp elnyúltak a fák törzsén, meg a kenguruk, akik szintén a szieszta alatti képüket mutatták.

Jelentős kedvezmény járt négy különböző látványosságra szóló jegy együttes megvételénél, így kaptam az alkalmon és váltottam belőlük. Az első mindjárt a Wild Life-ba szólt, a másik három a mellette található Sydney Aquariumba, valamint a Sydney Towerbe és Manlyben lévő állatkertbe. Ezek mindegyike egy hónapig érvényes, úgyh már most vannak fix programok. :)

Ahhoz túl későn végeztem, h átmenjek az Akváriumba, ahhoz meg túl korán, h visszagyalogoljak A Circular Quayhez (ez egy nagy tömegközlekedési csomópont, van itt metró, busz és komp is). Felszálltam egy kompra, ami nagy kerülővel vitt vissza a CQ-hez, majd onnan tovább folytattam utam Watson Baybe. Közben rendesen eleredt az eső, szerencsémre jártak még a buszok, így nem kellett megismételni az egy héttel ezelőtti gyaloglásomat. Nap végére rendesen elfáradtam, viszont Stella már vacsorával várt, amit pillanatok alatt felfaltam. Gulyás volt a menü. Igen, magyar gulyáslevest csinált. Dicsérte is rendesen milyen ügyes, könyvből nézte és pont olyan lett, mint nálunk. Nem tudom, lehet a nevét nézte el és nem is gulyás volt az, ugyanis a hasonlóság mindössze annyi volt, mindkettőben hús van. Inkább pörköltnek nevezném, annak viszont finom volt. :) Hosszú és fárasztó, de érdekes, sok látnivalóban bővelkedő nap volt a mai is. El is teszem magam holnapra, kicsit pihenek az új hétre, sulira.

RSA (Responsible Service of Alcohol)

Túl vagyok az első teszt íráson a suliban. Már harmadik nap számonkérés volt. Nem volt nehéz, szerintem sikerült is, bár elég sok szakszó volt benne és nagyon komolyan vette Michal, így senki senkire nem nézhetett, hozzászólni meg esélye sem volt. Dél előtt befejeztük, el is engedett minket. Folyamatosan szitált az eső, így nem jöttem haza, mivel nem tudtam volna mit csinálni, maximum netezni, de mivel nem akarom felhasználni még az egész összeget a mobilnetemen, így maradtam a Westfield bevásárlóközpontban és nézelődtem. Nem hoztam magammal futócipőt, azokat vettem szemügyre leginkább a boltokban. Egy valamire való cipő 200$-nál kezdődik. Nem írtam el, tényleg ennyi. :) Egyelőre nem veszek futócipőt, marad a mezítlábas futás a tengerparton. :)

Szívesen dolgoznék a vendéglátásban, de ez vizsgá(k)hoz kötött (Responsible Service of Alcohol, RSA). Ha olyan helyen kapnék munkát ahol alkoholt is felszolgálnak, akkor csak az ahhoz feljogosító plasztik kártyával (vagy a kapott papírral, de ez időkorlátos) lehetnék ott bármilyen alkalmazott. Így szerda este kerestem egy sulit a neten, ezekből elég sok található a városban, közel azonos áron, majd foglaltam. Ma reggel 9-től 2-ig tartott az oktatás teszt írással egybekötve. Sikerrel vettem ezt a könnyűnek nem nevezhető akadályt. Aki volt már legalább középfokú nyelvvizsgán, az tudja sokszor előfordul nehezítésképp, h valamilyen akcentussal beszél a hallásértésnél az adott személy. Mondhatni a helyzet ugyanaz volt, ausztrál akcentus, megspékelve egy kis protkóval. Hallottatok már olyan illetőt beszélni akinek érezhetően nem fért el a szájába a műfogsora? Ettől olyan érdekesen formálja a hangokat és kb össze se csukja a száját. Baromi jófej volt az oktató, folyamatosan viccelődött, de a felsorolt tényezők miatt nem mindig értettem mit akar mondani. :) Szegény olasz srác Riminiből, meg is ijedt kicsit, szünetben odament Markhoz, az oktatóhoz, elmondta ő nem beszél jól angolul. Mire ő csak annyit mondott, nyugi, simán menni fog… Valamiért nekem meg se fordult a fejemben, h nem sikerülne, még így se ,h igazából ausztrál oktatófilmet néztünk, ausztrál oktat minket, és a teszt is teli volt ismeretlen szavakkal. A vége az lett, megkaptuk a tesztet, használhattuk a jegyzetet, plusz mivel itt elég más az oktatás, így csoportosan dolgozhattunk. Nem árulok el nagy titkot, mindenkinek sikerült. Sokat tanultam  az anyagból. Látható mennyire komolyan veszik itt az alkoholról szóló törvények betartását, betartatását. Nagy felelősséggel jár egy ilyen munka. Ha például kiszolgálok egy 18 alatti személyt, több ezer dollárra is büntethetnek. A legtöbbet elhangzott probléma megoldó mondat ez volt. ’ Check ID!, Check ID!, Check ID!!!!! :) Nem tehetem csak úgy ki az ittas személyt, felelős vagyok ha valami elüti, lehetőség szerint szólni kell rokonának, barátjának, h jöjjön érte, vagy taxit hívok neki. Nem adhatok spicces vendégnek alkoholt, sőt ha barátja kér neki annak se. Erről jut eszembe egy történet: Még Amerikában esett meg. Petivel Miamiban vásároltunk. Együtt mentünk be a boltba, de mindketten másfelé. Florida államban 19 év alatti nem vehet dohányárut. Mivel Peti ezt nem tudta, odaállt vele a pulthoz. Az eladó közölte, h nem veheti meg, így el is vette tőle. Én láttam, hallottam is, így gondoltam megveszem neki. Visszamentem a polchoz, levettem egy másikat és fizettem. Mire közölte velem a nő, h nem szolgál ki. Kérdem mi az oka? Szerinte én a barátomnak veszem a cigit, hiába állítottam az ellenkezőjét, hajthatatlan volt, cigi nélkül távoztunk. Hasonlóan komolyan veszik itt is.

Csütörtök kora reggel elmentünk Watson Baybe (nem, még nem unom, szeretek odajárni. Fotókat majd a legközelebbi kirándulásomkor készítek a helyről :)). Stella tud egy helyet ami nem különösebben ismert a turisták között. Természetvédelmi terület, egy ausztrál katonai bázis mögött. Szép, homokos tengerparttal kezdődik, majd bevezet a járda a sziklás part tetejére, ahol többször is ki van írva, ne nyúlj a növényekhez. Pár perc séta után elérkeztünk egy kapuhoz. Ezalatt egy természetes képződményt értek, itt megszakad a sziklás tengerpart, az öböl összeér a nyílt tengerrel. A Sydneybe érkező hajók mind ezen keresztül közlekednek. Az idő nem volt kegyes, mint mondtam folyamatosan esett, így fotózni se volt lehetőségem, de megyek még vissza. Azt tudni kell, azért is ajánlotta fel Stella, h elvisz minket, mert Bruce (így nevezi magát a velem egy homestay-ben élő kínai srác) pénteken, vagyis ma 4 hét után szállást vált. Bruce nem volt sehol az iskola és a lakáson kívül. Stella meg úgy gondolta, ezután se fog elmenni sehova, legalább ezt lássa. Megbeszélték, utána leviszi autóval Bondi Beachre, ahonnan tud tovább buszozni. Hárman gyalogoltunk a parkolóból a természetvédelmi területre, de visszafelé Bruce gyorsabban ment, el is tűnt. Az autóhoz érve látjuk, h nincs ott. Stella pillanatok alatt idegbeteg lett, h biztos leesett, vagy ott maradt az útba eső WC-n. Hívni akarta a rendőrséget, h bejelentse az eltűnését. Mondtam várjon még, üljünk be az autóba és nézzük meg, hátha előre ment egy buszmegállóba. Több mint egy kilométert mentünk. És nem ott állt!? J Várta a buszt. Szegényke nagyon jóindulatú gyerek, de nem igazán tud elszakadni a saját, vagy a családja és a kultúrája által alkotott szabályoktól. Mondhatnám, kicsit kocka a srác. :) Tegnap este mutattam neki álláskereső oldalakat, e-mailt meg telefonszámot cseréltünk, majd reggel úgy váltunk el,h délután még találkozunk. Vizsga után jött az sms, h előbb jöttek érte, így nem futunk már össze, de tartsuk a kapcsolatot. Felajánlotta ha Wuhanban járok körbevisz. Ott egy nagy tó partján több híres kínai egyetem található szebbnél szebb helyekkel, több képet is mutatott róluk.

Ma a kurzuson Marcoval Riminiből és egy másik kínai sráccal Eric-kel haverkodtam össze. Marconak Riminiben van közös vállalkozása a szüleivel, kávézót üzemeltetnek. Soha nem volt még külföldön, úgyh rendesen belevágott. :) Miután megkaptuk az igazolást a kurzus elvégzéséről, beültünk Eric-kel kólázni, meg dumálni. Ő is a kínai törvények szerinti egyetlen gyerek a családban. Sok érdekes dolgot lehet ezekből a beszélgetésekből megtudni más kultúrákról, úgyh nagyon élvezem. Úgy néz ki lesz is még lehetőségem hasonló beszélgetésekre, mert ragaszkodott hozzá h cseréljünk kontaktot, a legközelebbi találkozás miatt.

El is felejtettem, szerdán voltam bankban számlát nyitni és kártyát csináltatni valamikor 3 óra felé (nem tűnhet fontosnak az időpont, a későbbi összehasonlítás miatt írom). Bemegyek a Commonwealth egyik kirendeltségébe. Belépek, odajön egy ott dolgozó hölgy, kérdi miben tud segíteni. Felírja a nevem és h mit szeretnék (már szimpibb mint egy automatához odaállni és keresgélni hol van, amit szeretnél ). Kéri foglaljak helyet a váróban míg lesz szabad ügyintéző. Nyolc perc után odajön, h bocsika, de még párperc, addig nyugodtan igyak amit szeretnék a sarokban található kávé és víz automatából. Nem telik el egy perc miután leülök a kitöltött capuccinómmal, szól, én vagyok a következő. Jön is egy férfi kolega, kezet nyújt, bemutatkozik, majd kéri kísérjem az irodájába. Ott mindent elmagyarázott, türelmesen, érthetően. Mivel diák vagyok, ingyen kapom az egész szolgáltatást, Mastercarddal együtt (én ezt választottam). Megbeszéltük a részleteket, abban maradtunk ha lesz helyi telefonszámom és megérkezik az adó azonosítom is, visszamegyek, h beírhassa. Közben jót beszélgetünk, nagyon megtetszett neki az órám, arról kérdezgetett. Ma délután hazaérve látom az asztalomon a levelet, benne a bankkártyával. Nem kellett hozzá csak 2 nap! :)

Összehasonlításként nálunk. Mielőtt kijöttem új kártyát igényeltem a magyar számlámhoz, mivel februárban lejár. Mindent megbeszéltem az ügyintézővel, azt is h a budai címemre küldjék, ezt külön kiemeltem, persze, persze minden rendben. Két hét telt el mikor telefonál apum, h megérkezett Turára a kártyám… :D

Egyre több magyar hangot hallok, sétálva az utcán. Ma hazafelé beugrottam az egyik beachen levő szörfboltba, strandshortot nézni. Hamar meg is tetszett egy, egyből ott termett egy fiatal eladó, aki mindenben segített. Felpróbáltam, kicsit beszélgettünk, nagyon tetszett neki az ingem, egyfolytában dicsérte. :) Kérdezte honnan jövök, meddig leszek és említette több magyar barátja is van. 

Majdnem elfelejtettem említést tenni egy tegnap vacsoránál történt beszélgetésről. Épp kezdem a vacsorát, mikor megjön Stella egyik legjobb barátja, Steve. Nagyon hallatszott rajta az ausztrál akcentus. Az ő mondatait kevésbé értettem, mint Stelláét, meg bele is feledkeztem az evésbe. Arra kapom fel a fejem, h mondja Steve: „ She is Hungarian” Hmmmmm? nem tudom kire mondta,de nem is ez számít. :) Stella rám néz, mondom Stevenek „ I am Hungarian.” Mire ő „ Én is magyar vagyok”  Akkorát nevettünk mindhárman! J Alig hittem el, itt ül egy idős férfi, perfekt ausztrál angollal, majd egyszer csak megszólal magyarul. Mint kiderült a beszélgetésünk alatt, még ’56 után jött ki 7 évesen, a családja már hazament és senki magyarral nem tartja a kapcsolatot, se itt se otthon. Mondta látogassam meg nyugodtan, öt percre lakik innen.

Operaház, Harbour Bridge és az első tanítási nap

Mozgalmas napokon vagyok túl...Szombaton lementem Bondi Beach-re sétálni egy nagyot és fotózni.
Legközelebb már kamera nélkül megyek, annyira csábító a hullámzó tenger a homokos partjával.

Ahhoz képest mennyire jó idő van, nem fürdenek túl sokan, talán mert csak tavasz van és nincs 40 fok. :) Az biztos, napközben nagyon jó idő van, viszont este hatra mindig lehűl a levegő, ez azt jelenti, ha elindulok póló, rövidnadrág kombóval délelőtt, hazafelé már fázok. Pedig köztudott nem vagyok egy fázós.

A parton is szembetűnő volt mennyien sportolnak valamit. Több szabadtéri ˝játszótér˝ van nekik kialakítva, ahol kedvére végezhet mindenki különböző erősítő gyakorlatokat, sőt még gördeszkapálya is van. Nemtől, kortól , testsúlytól függetlenül  láttam már strandon, úton, mezőn futkározó embert, sőt még futva babakocsit toló férfit is. :) Van egy nagy bevásárlóközpont, Bondi Junction-ben, ahova simán leggingben, meg sportos pólóban, trikóban, edzőcipőben mászkálnak a nők, sőt nem egyszer találkoztam az utcáról bejött helyi munkással. Nem véletlen az a mondás: „ Sydneyben a helyiek sportolnak , vagy épp fogadnak rá, ha ezek egyike sem, akkor vitatkoznak róla”. :) Nem volt ez mindig így, ahogy hallottam, talán pont a sydney-i Olimpia után sok-sok pénzt fektettek a sportolás népszerűsítésébe. Tény, nagyon aktív a város ezen a téren is, amely még szimpatikusabbá teszi számomra.

Vasárnap délután mivel még csak messziről láttam a a városközpontot az Operaházzal, valamint a Harbour Bridge-el, így gondoltam egyet, kezemben a kamerával elindultam fotózni. Lebuszoztam Watson Bay-ig (arról már mutattam képeket), majd onnan komppal az Operaházig. Amikor felszálltam a kompra, fogalmam se volt mikor és hova indul, nem volt időm megnézni, de valahogy nem is érdekelt hol kötök ki, maximum később nézem meg amit akartam. Rengeteg kisebb nagyobb vitorlás, motorcsónak keresztezte utunkat, nem csinált ebből gondot egyik fél sem, ha nagyon közel került valaki, hangos dudálásba kezdett a nagyobb méretű hajó, majd kikerülték egymást. A közúti közlekedésre is jellemző az előzékenység. Sok helyen a külvárosba nincsenek is elválasztó útburkolati csíkok, megy mindenki mindkét oldalon, mikor jön valaki szembe, áttérnek a bal oldalra (ugye itt angolosan baloldali közlekedés van).Hétvégén felpezsdül az élet, még többen mozognak valamit és mennek el látogatni a nevezetességeket is. Tény, sok a turista, de például az Operánál legalább annyi volt a helyi is. Gondolom előadás is lehetett, mert folyamatosan gyűltek a helyiek, a nők kis nyári ruhába, a férfiak meg épp ami kezükbe akadt. Nem igazán viszik túlzásba a kiöltözést, néha az volt az érzésem azon versenyeznek ki tud minél hülyébben felöltözni. Nem egy nőt láttam  laza nyári lenge ruhácskában, ami abszolút jó, hozzá egy Martens bakancs...ezt már nem értettem. :)
A sok sétálásba megéheztem, mivel megpillantottam azt a kajáldát (Hungry Jack) amit a Dóritől kapott útifilmben láttam, így gondoltam kipróbálom. Na ne gondoljatok nagy dologra, talán a a McDonald's ausztrál változata ez. A járdán sétálva majszolgatom a sajtburgeremet, amikor hirtelen egy nagy foltot látok, majd realizálom, hogy eltűnt a szendvicsem fele. Egy sirály volt a tettes, aki a magasból alábukva pont az én ebédemet szemelte ki.. :)
Az Operaházhoz érve pillantottam meg az ott fotózkodó vőlegényt és menyasszonyt, koszorús lányokkal és fiúkkal karöltve.

Teljesen jól telt első napom a suliban. Többnyire pontos szoktam leni, most se volt másképp. A 8 órási kezdés előtt 20 perccel érkeztem. Elmúlt 8,megjött  a titkárnő aki beengedett engem, majd kb 8h20kor Michal a lengyel tanárom. Ennyiben ki is merült a létszám, egészen 9-ig,, 10-re már 16-an voltunk. Beszélgettem kicsit Michal-lel, hogy van itt a dörgés miszerint kezdés után egy órával a 25 emberből csak én meg egy brazil srác vagyunk? Ohh, mondta, összevissza fog járni mindenki, ki dolgozik, ki alszik, van akit meg szimplán nem érdekel. A brazil srác és ő a fociról kezdtek beszélgetni, a világbajnokságról, meg a hétvégi meccsekről. Párszor becsatlakoztam, mivel néhány infóra elég rosszul emlékeztek. :) 

A mostani anyag a biztonságról szólt, hogyan alakítsunk ki biztonságos munkakörnyezetet. Eléggé dedósnak tűnt az anyag, olyan magától értetődőnek, bár szerintem sok embernek fogalma se lenne mit és hogyan csináljon adott esetben. Az angol szakszavak inkább fognak gondot okozni mint maga tananyag.  

Három a magyar igazság ez most is bebizonyosodott... Tegnap hallottam először magyar hangot, úton hazafelé a belvárosból, előttem ült két magyar srác a buszon. Hogy egyből ugrottam-e? Nem igazán. Egyik se volt szimpatikus, sőt inkább antipatikus, az egyikük  sokat lehetett a beachen, elég homokosnak tűnt…:D  Úgy vagyok vele, ha otthon nem szólítanám meg az utcán, vagy buszon őket, csak azért mert magyarok itt se teszem, úgyhogy szépen hallgattam. Reggel az iskola felé a tömött buszon beszélgetett egy magyar srác telefonon, de vele esélyem se volt pár szót váltani. Javában tartott az oktatás, mikor másodszor hallom, hogy Michal, Zoltánnak szólít egy diákot. Szünetben rá is kérdeztem a nemzetiségére, mint kiderült tényleg magyar. Fél éve van itt, elvégzett bő egy hónapos nyelvsulit, két tíz hetes kurzus után folytatja a harmadikkal, amihez én most csatlakoztam. Közgazdaságtanból diplomázott, de nem talál szakmájának megfelelő állást, se otthon se itt. Mikor az én építész végzettségem jött szóba, egyből jó hírekkel kecsegtetett, miszerint a keresettek közé tartozik mindenféle mérnök.  

Elvileg ötig tartanak az órák hétfőn és kedden, de ma is fél 3-kor elengedett. Zoli elmondása szerint rendszeresen előfordul hasonló, ez munka szempontjából is kedvező lehet.

Kirándulás,orientáció

Avagy mire jó egy koszos üvegajtó

Tegnap elvitt Stella (ő a szállásadóm, róla írok majd bővebben) vásárolni egy piacra, ami olcsónak mondott. Egy kiló paradicsom 2$, egy csomag teasüti 4-5$, szóval itt az olcsó se olcsó. :) Pár órát töltöttünk a vásárlással, vagyis én egy kekszet majszolgatva fotóztam a madarakat a lábam előtt, merthogy nekik is ízlett amit ettem. Jó így ülni az anyósülésen (nálunk ugye itt a kormány :) ) és nézelődni, főleg h mondja mikor mit érdemes megnézni. Az egyik piros jelzésnél épp a Fox studio előtt álltunk meg, mire mondtam, dolgoztam pár évet a filmiparban. Erre megígérte, h bevisz valamikor. Sok mozi, kávézó, szórakozási lehetőség van ott, ha már megyünk, viszem az önéletrajzom is. :)

Délutánra egy kis kompozást (ferry) terveztem. Arra is érvényes a bérletem. Stella tanácsára busszal mentem Watson Bay-ig. Mikor felmentem a lépcsőn amit nem is tudtam hova vezet, onnantól csak tátott szájjal járkáltam. Na nem azért mert ennyire rossza a kondim és már levegőt se kaptam, csak folyamatosan leesett az állam, jobbnak láttam be se csukni. Nagyon szép látvány fogadott! Imádom a sziklás partokat, szakadékokat, nézni ahogy az óceán hullámai korbácsolják azt, látni a végtelen vizet ahogy összeér a horizonttal...

Több száz képet készítettem, így végül el se jutottam a kompig, de egyáltalán nem bántam, van rá időm bőven. Lefotóztam a második helyi madaram is, ami egy kakadu.
Úgy ordítanak, olyan hangosan, mintha embert ölnének. :) Ettől függetlenül szép látvány ahogy siklik a levegőben  nagy fehér testével fáról fára. Legközelebb ügyesebb leszek és reptében kapom le. :) A park egyik oldalán a végtelen óceán a sziklás partjával, a másikon pedig a sekély kikötő rálátással a belvárosra. Megint csak azt tudom mondani, h gyönyörű! Talán az idő előrehaladtával még inkább fokozódik majd, amint egyre több helyre jutok el.
Érdemes tudni, itt fél 6-6 felé majdnem minden bezár. Hatkor gondoltam ideje visszaindulni a szállásra, de döbbenten láttam 10 perccel azelőtt elment az utolsó busz is (legalábbis amerre én akartam menni). Kb 3,5 km-t gyalogoltam, a dombos, völgyes utakon és láttam egyre több pazar helyet. Az egyik világítótoronyba 27-én lehet felmenni, ha jól alakul be is nevezek rá. :)

A nap képe

Ma volt az orientációm. Kemény 4 ember vett részt rajta. :) Egy lengyel és egy izraeli lány valamint egy tajvani srác. Utóbbival leszek azonos kurzuson, a többiek estire jöttek. Gyanúsan kevesen voltunk, meg is kérdeztem hány tanuló van velem együtt. Kb 22. Nem egy kis szám, remélem ezzel nem lesz gond. Egy fiatal fekete lány tartotta az eligazítást, nagyon szépen artikulálva, érthetően beszélt. Majdnem mindent értettem, ami nagy előrelépés. Nem is gondolnátok, de így,h alvás kivételével mindenhol angolt hallok, használok pár nap után is érezhető a nyelvi fejlődés. Mi lesz 7 hónap alatt!? :D
Sok infó elhangzott, például h nagyon szívükön viselik a diákok sorsát, szeretnék ha mindenki jól érezni magát, mivel így könnyebb az élet, tanárnak, diáknak egyaránt. Teljesen le voltak zsibbadva mikor mondtam 3 napja érkeztem. Úgy látszik ez nem jellemző. :) Nagyon kíváncsi vagyok milyen szintű oktatást kapok, ki milyen országból kultúrából jön. A zsidóról már van tapasztalatom nem is kicsi. :D Ha valaki ügyesen szövi a soraim, talán rájött, h miért is lehet így.
A szállásadóm zsidó, de nagyon durván. Kosher kajákat eszik, tart minden szokást ami ezzel jár. Kijelentette első nap, h ne hozzak be disznóhúst ide, meg az étkészletet se mindegy mikor melyiket használom. Rendesen meglepődtem mivel nem sejtettem, h zsidó fogadóhoz jövök. El is játszottam a gondolattal az első beszélgetésünk során, mi lenne ha egy konda malacot terelnék az udvarába. :D:D Vagy szörnyethalna, vagy engem próbálna meg likvidálni azonnal.:) Nem merek hangosan beszélni mikor skypolok, mivel említette, valamelyik rokona magyar. Jaaaaaaaj! Első este jön a vacsi, így egyeztem meg előre, reggeli, vacsi jár a szállással. Szóval rakja elém a kaját, közben ecseteli milyen jól főz, meg h tipikus magyar ételt készített. Mit mondjak, degradáló a mi konyhánkra nézve ha ezt másnak is el kezdi híresztelni, h ilyen a magyar étel. Borzalmas íze volt, ráadásul az én 27 éves magyarországi pályafutásom alatt még csak hasonlóval se találkoztam! :D

A tegnap esti vacsoránál folyamatosan az életéről mesélt, nem értettem eleinte miért, gondoltam a kora miatt, legalábbis nálunk az idősek mind azt hiszik ha van szabad 10 perced akkor azalatt el tudják mesélni röpke 6-7-8 évtized történését.
Végülis kiderült miért részletezte. Emlékezett rá, h említettem dolgoztam a filmiparban (csak ugye az animációs film gyártásban) és szeretné ha film készülne az ő életéről. :) Rendszeresen írja is élete mozzanatait. Mondta is ha tudnáRoman Polański elérhetőségét beszélne vele. Amúgy ő egy különleges zsidó, legalábbis ezt állítja. Az utolsó generáció egyike aki ismeri és beszéli az óhéber nyelvet. Biztos is mivel órákat trécsel az otthoniakkal héberül sikítozva. Nem viccelek. Kb olyan hangot ad ki mint a kakaduk amit meséltem. Ráadásul, talán ez természetes zsidóéknál, büfög mint egy malac, meg fingik hozzá. Aki kitalálta azt a mondást, h galambot reptet, az ha meghallaná mindjárt módosítaná arra h "griffet reptet". :) Szerencsére ezt mind csak mikor bent vagyok a szobámban teszi, előttem nem. Nagy kíváncsisággal és összeszorult gyomorral várom az első Sabbatot. Talán nem fogok leugrani ezen szép sziklás kiszögellések valamelyikéről. :)

Még egy tegnapi történés: Megyünk az autóval, egyszer csak keresztül megy előttünk egy helyi munkás. Nálunk ugye ha szerencséje van a bátor gyalogosnak, akkor eleve nem dudálja halálra a sofőr, sőt még el sem üti. Átér a férfi és kiabál Stellának h "Idióta!", ő meg csak vissza neki, h te vagy az idióta minek jössz át előttem. Majd odafordul hozzám: "Ne lepődj meg ilyeneken, ez Ausztrália!" :)

Búcsúztatás,érkezés Sydneybe

Óriási felhőszakadás kapott el hazafelé a városból.Pontosan Sydneyben,amint leszálltam a buszról, szerencsére 2 percre van a szállásom,de így is rendesen eláztam. :) Na de ne menjünk ennyire előre...
Vasárnap (10.30-án) nagy meglepetésben volt részem. A utolsó meccsem közvetlen kezdete előtt elköszöntek a vezetők (Galgahévíz polgármestere és a Sportkör elnök) a szurkolók, csapattársak nevében is. Kaptam kisebb, de annál emlékezetesebb ajándékokat, köztük egy mezt "Liszi felirattal,5-ös számmal". Meccs után pedig a szponzorok leptek meg egy nagy focilabda tortával, amit hamar el is pusztítottunk, na nem egy kapáslövés formájában. :D

Jólesett látni, érezni mennyire kedvelnek és hogy drukkol mindenki. Ezúton is köszönöm nektek még egyszer! Rossz otthagyni ezt a kiváló társaságot, beleértve csapattársat, edzőt, szponzort, szurkolót egyaránt... Hiányozni fognak a közös edzések, meccsek, sörözések...

Ezeket a sorokat onnan írom ahova régóta vágyom, Ausztráliából...Hosszú út áll mögöttem, ha a ferihegyi felszállás és a szálláshoz érkezésem közti időt nézem, akkor 31 órát repültem,buszoztam. Soknak tűnt,bár nem éreztem ennyinek. Szinte hihetetlen de mindhol,minden zökkenőmentesen ment. Frankfurtba Malévval mentem, onnan pedig a Qantasszal jöttem Szingapúrt érintve Sydneybe.Sikerült pár órát aludni,így nem voltam nagyon fáradt,sőt igazából lepakoltam és egyből bevitt a városba a házinéni. Próbáltam mobilinternetet, SiIM kártyát, meg átalakítót veni az elektromos cuccokhoz. Igazából csak a konverter lett meg, a többit drágáltam, úgyhogy ezzel futok pár kört.
Valami hihetetlen szép kilátás nyílik a buszmegállóhoz közeli füves területről.

 Este ki is ültem oda. Szerintem fél Sydneyt be lehet látni. A Harbour Bridge-től az Operaházig, a kikötőketk felhőkarcolóket, egyszóval majdnem mindent. A busz amivel már többször utaztam, az egyik legnagyobb strand, a Bondi Beach mellett jön el. Hát mit mondjak, félig télből érkezve felüdülő látvány a sok fürdőruhás ember, a habos hullámokban és a 30 fokban. :) Holnapra tervezem hogy lemegyek fürödni, meg képeket készíteni, aztán felteszem valahova, hogy ti is gyönyörködhessetek benne.
Az alább képet az utca végén, kb. 40 méterre a szállásomtól  készítettem.

 Egy kínai srác van még itt a szomszéd szobában. Este vacsoránál beszélgettünk is hosszasan. Azt megállapítottam jobb az angolom nála. Amúgy idősebb egy évvel,de ahogy ő mondta, nem látszik.:) Jaja, ő mondta h nem néz ki annyinak! Hozzátettem gyorsan, hogy az összes ázsiai letagadhatna pár évet mert annyira kortalnok. Ezen csak nevetett. Mester diplomára jött ide, de nyelvsuliba jár még mivel nem érte el az IELTS vizsgán a 6 pontot, ami feltétel a sulijához.Egész jól sikerült kivesézni országaink kultúráját. Néha pislogtam, például mikor megkérdeztem van-e testvére. Mire ő, hogy nem lehetett. Ő is beletartozik abba a generációba ahol maximum egy gyereket lehetett vállalni. Persze a gazdagok kifizethetik,így nekik több is lehet. Azt egyből vágta, h az Alpok valahol ott van Magyarország környékén,de semmit nem tudott rólunk. Meg rengeteget nyög, vagyis öööözik, öööööööö, ja,öööööööö..let me see, öööööö,öööööööö. Ez eléggé zavart, szerencsére a végére egész belejött a szavak formálásába. :)
Annyit már most megállapíthatok, valóban igaz, nagyon nyitottak, kedvesek és segítőkészek az ausztrálok. Bárki bármiben türelmesen segít. Bármilyen információra van szükségem, érthetően elmagyarázzák.
A tömegközlekedés kiváló! Igaz meg is kérik az árát. :) Bliccelni nem ajnlott és nehezen is lehet. Az első ajtónál, mivel csak ott lehet felszállni, van 2 kártyaleolvasó is a gyorsabb haladás érdekében. A bérleted lehúzásával, vagy némi apró ellenében kapott jeggyel tudsz utazni.
Pénteken lesz az orintáció a suliban, majd hétfőn a kezdés. Hetente hétfőn, kedden 8 órát, szerdán 4-et leszek iskolában. Ez így megy egészen május elejéig, leszámítva 6 hét szünetet, amit pontosan még nem tudok mikor lesz. Hétfőig próbálok több helyre is eljutni, feltérképezni a várost, ha már van bérletem. :)