Jervis Bay, Hyams Beach

Beszélgettük Robival, hogy valahova el kellene menni megint kirándulni. Mivel egyszerre van szabadnapunk, így ha napközben kirándulunk nem kell visszasietnie egyikőnknek sem. Jervis bay mellett döntöttünk, ami Sydneytől délre, jó kettő órás útra van autóval. Robi felesége, Móninak is szabadnapja volt, így hárman indultunk neki. Nyolc óra felé startoltunk, a reggeli dugót még kissé megcsíptük, de a várostól távolodva a forgalom egyáltalán nem nehezítette a haladást. Utunk a Grand Pacific Drive-on vezetett, ami Sydneytől egészen Nowra-ig van kiépítve.

 

Háttérben a Sea Cliff Bridge

 Útközben többször megálltunk nézelődni, látványosságokat fotózni. Ha az ember ehhez hasonló szép helyeken halad, akkor el kell dönteni egyenest a célnak tart megállás nélkül, hogy minél előbb odaérjen, vagy meg-megáll nézelődni. Ugye a második szimpatikusabb?:) Nekem is. :) Az első megálló, reggel egybekötve a Royal National Park volt. Csak a park maga megér egy minimum egynapos kirándulást. A parkolótól nem messze,  ahol megálltunk fogadott ez a panoráma. (Kilátás a piknikezőből c. fotó) :)




Több kiépített megállót választhat az utazó a lábnyújtóztatásra a hosszú út alatt. Ezek egyikéből látható a Sea Cliff Bridgre, ami a tenger és a szárazföld között kanyarog. Átérve a bridgen visszasétáltunk közelebbről is megnézni. 2005-ben adták át, azóta gyűlnek rajta a kis (ami néhol tenyérnyi méretű) emléklakatok.

Kilátás a piknikezőből

Kávézni a Kiama Blowholenál álltunk meg. Ez egy vulkáni eredetű sziklás rész közvetlen a tengerparton. A belsejében üreges, ahol is egy alagút vezet a nyílt vízről befelé, ami egy nagy nyílással végződik a szikla felszínén. Érdekessége, nagy hullámzásnál figyelhető meg.
A magas hullám betör a sziklába, a folyosó mentén, majd neki ütközik a végének, ahol a levegő összepréselődve nagy nyomással lövi ki bálna módjára vízgőzt. Nem volt szerencsém, a tenger egész nyugodt volt, 1-2 alkalommal lehetett hallani a nagy morajlást a barlangban, jelenség minimális látványossággal kísérte.


Érkezés Hayms Beachre: Délután három óra felé érkezhettünk meg Jervis Baybe, ahol egymást érik a szép tengerparti fürdőhelyek. Az egyik ilyen, a hosszan elterülő Haym Beach. Amikor kiszállsz az autóból, sétálsz lefelé a fa lépcsőn, az erdő fái között, látod a kis fényt az ösvény végén, csak sejted milyen szép látvány fogad majd és akkor kilépsz...Amit vártam és reméltem, tényleg mesés. Fehérhomokos tengerpart, tenger, hullámok, napsütés...





Az idő kissé hűvös lett amikor eltűnt a nap a kisebb felhők mögött, talán ebből érezhető, közeledik az ősz.
A tenger szokásához híven hideg volt, bemenni csak az elején nehéz. Fürödtünk, napoztunk, feküdtünk a
homokban. Jaaaa, a homok! Említettem ha süt a nap teljesen fehér lesz a homok, de ami még érdekes az a hangja. Sétálva arra lettem figyelmes, olyan hangot ad ki a talpam alatt mint a friss hó mikor lassan lépdel rajta az ember. :) A
környéken számos kenguru él.
Ezúttal nem tették tiszteletüket a parton, csak a nyomaikat láttuk. Delfinek se jártak arra, pedig azt
mondják itt nagy eséllyel láthat az ember. Ha voltak is az öbölben a  
nagy hullámok miatt nem vettük észre őket.

Odaúton láttunk még egy kis öblöt, ami megtetszett nekünk, visszafelé meg is álltunk. Az szituácio a kis ösvénnyel amit fent ecseteltem ugyanaz, csak itt éppen a dűnés tengerpart és a sok windszörfös fogadott minket, na meg a nagy szél. Nekik kedvezett, nagyon élvezték, főleg az egyik aki szerintem több időt töltött a levegőben repülve, mint a vízen a deszkával.

Hazafelé se volt semmi gond. Az egyik KFC-ben még megettünk egy menüt, mégse üres gyomorral vágjunk neki a nagy útnak. :) Hát maga a hely, a kiszolgálás...De legalább a kaja finom volt. A két kiszolgáló lány, egyenként megközelítették az egy mázsát, majd mikor megérkezett a harmadik is, aki szintén ott álldogált a 100-as határ küszöbén, akkor gondolkodtam el rajta, itt lehet követelmény a túlsúly. Valahol mégis csak ők a gyorsétterem arcai és ha azt sugallják jól lakottak, tápláló ételeket esznek, mindjárt te sem hezitálsz és kérsz egy hatalmas adag sült csirkeszárnyat. :D Ok, semmi diszkrimináció, ők is csak emberek, még ha ilyen vitamin golyócskák is. Na de hogy a munkatempójuk, mozgásuk sebessége még a félholtra leszedált, ágyhoz kötött félőrültét sem közelíti meg...Nem baaaaj, mondjuk, hogy így legalább még több hely lett addigra a gyomromban a burgernek. :) Mondanám, hogy mert biztosan ozik voltak, de már ez sem elég mentségnek. :)

Arachnofóbia...

A napokban ismét rengeteg eső esett. Volt, hogy több mint fél napon keresztül egyfolytában esett, sőt ömlött. Azt már megszoktam, hogy a nyári időszakot csak a nyomokban előforduló napsütésből lehet észrevenni. Sokan panaszkodnak, turisták, boltosok, helyiek egyaránt. Nem vagyok boldog attól,hogy valamiféle rekordnak lehetek részese, miszerint ilyen sok csapadék és ehhez hasonló télies nyár 50-60 éve nem volt Sydneyben. :)
Na, de mától újra napsütést jósolnak, amit körülbelül soha nem találnak el, ami nem igaz mert ha mindig azt mondom, hogy esni fog, akkor egyszer úgyis eltalálom. :) Ahogy felkeltem, mindjárt csekkoltam is az időjárást, na nem a jelentést, hanem kinéztem az ablakon. :) És igen, most bejött az előrejelzés, ragyogó napsütés van, a kedvem ennek megfelelően sokkal jobb, mint tegnap hasonló időpontban, ugyanis kinézve az ablakon, csak egy átláthatatlan esőfüggönyt realizáltam.

Visszatérve a nagy mennyiségű csapadékra. Sydneytől 450 km-re délre fekvő Wagga Wagga-n nagy áradások vannak már napok óta. Ott is rekord dőlt meg, február 27-től egy hét alatt 188 milliméter csapadék hullott, 40 milivel múlta felül az eddigit. 


A mostani áradáshoz mérhető legutoljára 1853-ban pusztított. :( Ami egyben félelmetes és érdekes tény, köszönhető a város egy részének kedvező fekvése miatt, mivel dombon fekszik, a menekülő pókok elárasztották a várost. Köztudott, hogy Ausztráliában rengeteg pók él, ebből egy kis mennyisége erre a helyre koncentrálta magát. (csak zárójelben jegyzem meg, a világ top 10 legveszélyesebb, leghalálosabb állatából 7 ezen a kontinensen leledzik :):) )

                                                                    

Queen Mary érkezése hajnalban

Említettem egyik előző bejegyzésemben, hogy itt járt a Queen Mary 2, de sajnos akkor lemaradtam az érkezéséről, amit egy gyors körbejárással pótoltam. Megnéztem az itinerjét (útvonal terv) és bevéstem, hogy március hetedikén tér vissza Sydneybe az ausztrál körútjáról, majd nyolcadikán indul tovább. Kedden a suli után elmentem Circulay Quayhez - innen egy köpésre van a The Rock ahol kikötnek az óceánjárók - megkérdezni, mikor érkezik pontosan. Gondoltam a tömegközlekedéses info pultnál legalább azt tudják hol kérdezhetem meg az illetékeseket. Megörültem, mivel a pasi konkrétan megmondta, nem kellett jobban utána járnom. Másnap hajnali ötre várják és a múltkorival ellentétben nem a hadsereg kikötőjében köt ki, hanem itt a Rocksnál.
Innen mentem is dolgozni. Újságoltam Robinak az új infókat, mert tudtam ő is kíváncsi rá. Mondta is, hogy ő is meg szeretné nézni. Siettünk is haza miután végeztünk a munkával. Egy darabig elhozott autóval, ekkor már este negyed tizenegy volt. Vártam a buszomra, közben gondolkodtam mit is kell vinnem, mivel onnan megyek suliba. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem emlékszem betettem-e a az övtáskám. Abban tartok mindent, munka közben is mellettem szokott lenni és most is ott volt, ott is hagytam a konyhán. :) Irány vissza gyalog...Fél óra alatt megjártam oda-vissza, de nagyon nem örültem, mivel így is nagyon korán kellett kelnem. A négyórási busszal kellett indulnom, azzal fél ötre érek be a kikötőhöz, így marad időm megtalálni a legjobb helyet és ha előbb érkezik kicsit se lesz nagy gond.
Fél egykor le is feküdtem. Beszélgettem még Dórival, megkértem csörgessen meg hogy biztosan felkeljek, mivel ennyi alvásnál benne van, nem tudok felkelni időben. :) Csörgött az órám is, Dóri is hívott, így nem aludtam el. Meglepően nagyon könnynen keltem, semmi fáradtság, az ágy se húzott vissza, pedig még teljes három órát se tudtam aludni. :) A reggeli így is kimaradt, de a fontos dolgok, mint a a fényképezőm, az objektívek meg az állvány be voltak készítve még estéről.
Jött is a busz időben...A városban felszállt egy srác, hasonlóan komoly géppel a kezébe. Gondoltam, hallotta ő is érkezik a QM2. Biztos jobb témát talált, mivel nem sokára le is szállt. :) Amúgy nem vitték túlzásba az információ adást a hajó érkezéséről. A neten semmit nem lehetett találni, még arról se hogy hol köt ki, nemhogy az pontos időpontról. Még jó, hogy a hajó hivatalos honalapján ott az itiner, ami egy jó kiindulási alap megtudni mikor is jön.

Lehet meséltem már a buszsofőrökről. Katasztrófa ahogyan vezetnek..ha nagyon pozitív szeretnék lenni, mondhatnám, hogy romantikusan vezetnek. Egy-egy fékezésnél, majd hirtelen indulásnál olyan emberi alakzatok jönnek létre mint amik a Kámaszútra illusztrátorait is ihlették. :) Na, de nem nézem ennyire pozitívan, mivel most először repült az én táskám is, benne fényképezővel, objektívekkel...Szerencsére nem lett bajuk, de a napszemüvegem utolsó útja volt ez, összetört. :) Elég fiatalon távozott el, nem volt még egy hónapos se, az előző is itt Sydneyben tört össze. :)
Utólag vettem észre, hogy az órám eleme is elfáradt. Pontosan mikor megérkeztem és leszálltam a buszról, akkor állt meg. :(
Ezeket leszámítva megérte kimenni. Nagy élmény látni egy sötétben, egy ekkora hajót manőverezni, úgy hogy a háttérben ott az Operaház.

 Amint megérkeztünk Robival, megkérdeztem egy ott bóklászó őrt, mikor érkezik a QM2. Mondta, hogy fél óra múlva várják, de lehet késik. Ok, időm mint a tenger. :)

A gépemet már egész jól ismerem, de éjszaka, sötétben még nem használtam, ami ugye kihívást jelent ez alkalommal. Aki tudja milyen a fotózás, tudja azt is nem egyszerű jó minőségű képeket készíteni ekkor. Az állványt se használtam még, de
gondoltam menni fog minden flottul. :) Kezdésnek
neki álltam az Operaházat fotózni, ez annyira volt elég h most már teljesen profi módon (ami nem igaz, de jól hangzik) tudtam miket kell beállítanom a jó képhez. Kinéztünk egy helyet Robival, ahonnan talán még az öblöt is be lehet látni mikor érkezik a hajó és az Operaház sem takarja el. Egyszer csak megszólalt egy hangos kürt.

Én meg futásnak eredtem ahhoz a helyhez. Már közeledett és elég gyorsan ráadásul. Szerencsére, mikor a kikötőbe ért lelassult és elkezdte a finom manőverezést. Jött vontatóhajó is, ami segített ebben. Végignéztük ennek a hatalmas monstrumnak a "parkolását", több helyről is. Szép látvány volt ahogyan kivilágítva az Operaház, a hajó, a környék és csak húzzák lassan befelé a kikötőbe....

Ma este elindul Osaka felé és már nem is jön vissza ebben az évben.