Queen Mary érkezése hajnalban

Említettem egyik előző bejegyzésemben, hogy itt járt a Queen Mary 2, de sajnos akkor lemaradtam az érkezéséről, amit egy gyors körbejárással pótoltam. Megnéztem az itinerjét (útvonal terv) és bevéstem, hogy március hetedikén tér vissza Sydneybe az ausztrál körútjáról, majd nyolcadikán indul tovább. Kedden a suli után elmentem Circulay Quayhez - innen egy köpésre van a The Rock ahol kikötnek az óceánjárók - megkérdezni, mikor érkezik pontosan. Gondoltam a tömegközlekedéses info pultnál legalább azt tudják hol kérdezhetem meg az illetékeseket. Megörültem, mivel a pasi konkrétan megmondta, nem kellett jobban utána járnom. Másnap hajnali ötre várják és a múltkorival ellentétben nem a hadsereg kikötőjében köt ki, hanem itt a Rocksnál.
Innen mentem is dolgozni. Újságoltam Robinak az új infókat, mert tudtam ő is kíváncsi rá. Mondta is, hogy ő is meg szeretné nézni. Siettünk is haza miután végeztünk a munkával. Egy darabig elhozott autóval, ekkor már este negyed tizenegy volt. Vártam a buszomra, közben gondolkodtam mit is kell vinnem, mivel onnan megyek suliba. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem emlékszem betettem-e a az övtáskám. Abban tartok mindent, munka közben is mellettem szokott lenni és most is ott volt, ott is hagytam a konyhán. :) Irány vissza gyalog...Fél óra alatt megjártam oda-vissza, de nagyon nem örültem, mivel így is nagyon korán kellett kelnem. A négyórási busszal kellett indulnom, azzal fél ötre érek be a kikötőhöz, így marad időm megtalálni a legjobb helyet és ha előbb érkezik kicsit se lesz nagy gond.
Fél egykor le is feküdtem. Beszélgettem még Dórival, megkértem csörgessen meg hogy biztosan felkeljek, mivel ennyi alvásnál benne van, nem tudok felkelni időben. :) Csörgött az órám is, Dóri is hívott, így nem aludtam el. Meglepően nagyon könnynen keltem, semmi fáradtság, az ágy se húzott vissza, pedig még teljes három órát se tudtam aludni. :) A reggeli így is kimaradt, de a fontos dolgok, mint a a fényképezőm, az objektívek meg az állvány be voltak készítve még estéről.
Jött is a busz időben...A városban felszállt egy srác, hasonlóan komoly géppel a kezébe. Gondoltam, hallotta ő is érkezik a QM2. Biztos jobb témát talált, mivel nem sokára le is szállt. :) Amúgy nem vitték túlzásba az információ adást a hajó érkezéséről. A neten semmit nem lehetett találni, még arról se hogy hol köt ki, nemhogy az pontos időpontról. Még jó, hogy a hajó hivatalos honalapján ott az itiner, ami egy jó kiindulási alap megtudni mikor is jön.

Lehet meséltem már a buszsofőrökről. Katasztrófa ahogyan vezetnek..ha nagyon pozitív szeretnék lenni, mondhatnám, hogy romantikusan vezetnek. Egy-egy fékezésnél, majd hirtelen indulásnál olyan emberi alakzatok jönnek létre mint amik a Kámaszútra illusztrátorait is ihlették. :) Na, de nem nézem ennyire pozitívan, mivel most először repült az én táskám is, benne fényképezővel, objektívekkel...Szerencsére nem lett bajuk, de a napszemüvegem utolsó útja volt ez, összetört. :) Elég fiatalon távozott el, nem volt még egy hónapos se, az előző is itt Sydneyben tört össze. :)
Utólag vettem észre, hogy az órám eleme is elfáradt. Pontosan mikor megérkeztem és leszálltam a buszról, akkor állt meg. :(
Ezeket leszámítva megérte kimenni. Nagy élmény látni egy sötétben, egy ekkora hajót manőverezni, úgy hogy a háttérben ott az Operaház.

 Amint megérkeztünk Robival, megkérdeztem egy ott bóklászó őrt, mikor érkezik a QM2. Mondta, hogy fél óra múlva várják, de lehet késik. Ok, időm mint a tenger. :)

A gépemet már egész jól ismerem, de éjszaka, sötétben még nem használtam, ami ugye kihívást jelent ez alkalommal. Aki tudja milyen a fotózás, tudja azt is nem egyszerű jó minőségű képeket készíteni ekkor. Az állványt se használtam még, de
gondoltam menni fog minden flottul. :) Kezdésnek
neki álltam az Operaházat fotózni, ez annyira volt elég h most már teljesen profi módon (ami nem igaz, de jól hangzik) tudtam miket kell beállítanom a jó képhez. Kinéztünk egy helyet Robival, ahonnan talán még az öblöt is be lehet látni mikor érkezik a hajó és az Operaház sem takarja el. Egyszer csak megszólalt egy hangos kürt.

Én meg futásnak eredtem ahhoz a helyhez. Már közeledett és elég gyorsan ráadásul. Szerencsére, mikor a kikötőbe ért lelassult és elkezdte a finom manőverezést. Jött vontatóhajó is, ami segített ebben. Végignéztük ennek a hatalmas monstrumnak a "parkolását", több helyről is. Szép látvány volt ahogyan kivilágítva az Operaház, a hajó, a környék és csak húzzák lassan befelé a kikötőbe....

Ma este elindul Osaka felé és már nem is jön vissza ebben az évben.