Anzac-day

Egy kis történelem:

"Az ANZAC az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai erő megjelölésére használt rövidítés. Az "Australian and New Zealand Army Corps" nevet eredetileg az ausztrál-új-zélandi hadtest kapta, amelyet röviddel az első világháború kitörése után hoztak létre és amely Gallipoli-nál partra szállva harcolt a török csapatok ellen.
Az ANZAC-napot április 25-én tartják a háborúkban elesett ausztrál és új-zélandi katonák emlékére, valamint a hazatérők tiszteletére.



A ceremónia két részből áll. Először a hazatért veteránok a hajnal beállta előtt, a helyi közösség kíséretében, kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol rövid istentiszteletet tartanak. Az imák és egyházi énekek (köztük a Recessional vagy a Lest we forget) után Laurence Binyon az elesettek emlékére írt versének (For the Fallen) negyedik verszaka következik. Ezt a kürttel előadott utolsó takarodó követi, majd egy egyperces néma tiszteletadás következik. Ezt egy rövid beszéd megtartása után a Recessional című egyházi ének, egy ima, majd a nemzeti himnusz eléneklése követi. A reggel során pedig a kitüntetéseiket viselő, díszegyenruhába öltözött veteránok katonai parádéja következik. Ezen részt vesznek kadétok, más fegyveres erők, a Nemzetközi Vöröskereszt és a helyi közösség tagjai is. A veteránok és az őket követők kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol egy újabb istentiszteletet tartanak. Ezt koszorúzás és beszéd követi. A második megemlékezés az, amely inkább a közösségnek szól. Ezt követően a veteránok többsége visszavonul a helyi Visszatérő és Szolgálati Egyesület (Returned and Services' Association) klubjába, vagy hotelébe, ahol egy kávé, vagy egy rum kíséretében kipihenik a fáradalmakat. A nap vége a visszavonulási ceremóniával zárul."

Jóllakott, katonai kezeslábasba öltözött magyar betyár :)

Délben kimentem az Anzac War Memorialhoz megnézni az ünnepséget. A sok veterán mindjárt szembetűnő volt. A kitüntetéseket mind kirakta a katonai egyenruhájára, nem kevésnek alig fért el még több sorban is. :)


Ami  legjobban tetszett az a skótdudás kadétok felvonulása a Hyde Parkban. Ahogy sétáltam egyszer csak rákezdtek a dudások és már meneteltek is, én meg ott álltam velük szemben a parkban, olyan volt mintha csak odapottyantak volna valahonnan. A zenés felvonulás után még beszédeket mondtak, kórus énekelt, majd ezzel be is fejeződött a rendezvény.
Az idézett szöveg végéhez annyi kiegészítést, hogy nem csak Visszatérő és Szolgálati Egyesületklubjába mennek inni egy rumot, kávét, hanem szinte az összes pubba. A belvárosi vendéglátó egységek csordultig megteltek katonákkal, sok helyen már be se fértek, így az utcán álltak. :)

Suliban.

Mar a masodik hetem a suliban a ketto hetes husveti szunet utan. Michal emlitette, hogy szet lesz valasztva az osztaly mivel tobb uj diak is erkezett ezert tul sokan lennenk. Azt is hozza tette, hogy neki nincs beleszolasa miszerint osszanak szet minket, valami fele random modon tortenik majd. Ennek nem annyira orultem, az elottem allo maradek negy hetre amit meg a suliban toltok nem akarok masik tanart, nagy esellyel rosszabb lenne mint Michal. Kedd reggelre kesz lett a lista, par percet kestem igy lemaradtam a felolvasasrol,gondoltam rajta vagyok, ha nem, szolna. Szunetben azert megneztem, hat nem voltam rajta.:) Kerdeztem mi legyen akkor? Semmi, mindjart    intezkedik...felkerultem ra.:) Volt egy, ketto ember akit lathatoan nem kedvelt (kolcsonosen), ok valahogyan mind atkerultek a masikba.:)

Húsvét

Pontosan ketto honap mulva indulok haza, junius 10en.:) Ez csak a mai dstumrol jutott eszembe, egyelore nem kezdek hosszabb ertekelesbe, sok minden fog meg addig tortenni.

Elmult a Husvet is. Hasonloan a Karacsonyhoz, ha nem tudom milyen unnep van, lehet nem jovok ra a kornyezetem szemlelve.
Mar Nagypenteken munkaszuneti nappal indult a negy napos hetvege. Robi invitalasara elmentem piknikezni vele, Monival es nehany baratjukkal La Perouseba. Az ido nagyon kellemes volt, napsutes, tiszta egbolt, neha kicsit huvos szellel. Erezhetoen elmult a nyar, arnyekban  huvos van, estere szukseges a pulcsi, bar amugy sem art a kiszamithatatlan ido miatt.
Nagyon finomakat keszitett Robi. Volt sult hus, sonka, koretek, zoldsegek egyeb nyalamsagok. En vittem mud cake-et. Nagyon finom, szeretem. Tiszta csoki az egesz torta.:) Tiz ora magassagara lett megbeszelve a talalkozas, en olyan del elott erhettem oda, akkor meg csak Robiek suttettek magukat a napon es vartak a tobbieket. Nem akartuk elkezdeni nélkülük az ebédet, de a csokitorta így sem úszta meg, előbb elfogyott a desszert mint a főétel. :)

Lassan megérkeztek a többiek is, úgyhogy a magyaros piknik önfeledt evésbe torkollott. :) Hogy ne aludjunk el egyből a finom ebéd után, mi srácok vttünk egy fürdőt a tengerben. Az amúgy sem meleg tenger ilyenkor már elég hideg. Annak ellenére, hogy úszik, mozog a vízben az ember, hamar kihűl.

Nekem Robival ellentétben nem volt szabadnapom, ami azt jelentette, hogy ott kellett hagynom a jó hangulatú pikniket és elindulnom az étterembe dolgozni. Nem mondom hogy akkora elánnal mentem mint szoktam. :) Jóllakva, eljönni a La Perouseból soha nem jó. :) De hát a munka az munka... :)

Palm Beach

Az elmúlt pár héten a szerdai szabadnapomon is dolgoztam, így a hosszabb kirándulások elmaradtak. Lehet beleférne ha korán reggel indulnék, de nem szeretek sietve megnézni mindent, majd rohanni és esetleg elkésni a munkából.
Sajnos szeles, hűvös időt jósoltak mára. Abban maradtunk Robival, reggel felkelünk és ha az idő engedi elindulunk. Így is volt, beszéltünk, mivel borús volt, meg hűvös, szeles, lemondtam. Már nagyon szerettem volna megnézni Palm Beachet és mivel Sydney különböző helyein teljesen eltérő idő lehet, így újra beszéltünk és elindultunk. Nem sokkal később el is eredt az eső, majd előbújt a nap, nagyon meleg lett. Palm Beachen és környékén, csak erős szél volt, kirándulásra a legalkalmasabb, úgyhogy jól döntöttünk. :)

Ezt már le se írom milyen szép hely Palm Beach, mivel szinte bárhova megy az ember kirándulni a környékbe, nem tud olyat választani ahol ne lenne valami érdekesség, vagy csak a szép panoráma.

Jó órás autóút után meg is érkeztünk. A reggeli kávé kimaradt, de hamar pótoltuk az egyik helyi restaurantban. A Barrenjoey kilátóhoz gyalogoltunk fel először, hátha nyitva van és még szebb kilátás nyílik onnan. A felfelé vezető gyalogos út se semmi, nagy kövekkel kirakott meredeken felívelő járda rendesen igénybe veszi az embert. Kijelenthetem megéri a megpróbáltatás! Az utunk közben is többször megálltunk nézelődni, ahol a fák közti tisztább részek ezt megengedték.

A világítótorony zárva volt, ami igazából nem tört le minket, maga a környezet az atmoszférájával nagyon magával ragadó volt. Ahogy az ott elhelyezett táblákon is olvasható, ha az ember türelmes és a megfelelő időszakban érkezik (májustól novemberig), akkor bálnát is láthat, mert hogy ekkor vonulnak Ausztráia mellett. Borítékolom, hogy ide még ittlétem végén, valamikor májusban még visszajövök, ha látok bálnát, ígérem lefotózom és megosztom veletek. Azon is gondolkodom, hogy elmegyek egy hajós bálna néző túrára. Nagy eséllyel a már említett időszakban közelről, hajóból láthatok majd bálnát. Nagyon várom már! :)

A hegy tetejéről teljesen belátni egész Palm Beachet. Lefelé sétálva meg is álltam ezt megörökíteni. :) Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem a sziklás part szakaszokat, főleg ha meredek, amiből itt van bőven. Az öblök, a tenger, az azt kürölvevő homokos, sziklás part szakaszok, a növényzet mind olyan amit folyamatosan fotózni lehet és nem utolsó sorban nézni, kirándulni ott.