Anzac-day

Egy kis történelem:

"Az ANZAC az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai erő megjelölésére használt rövidítés. Az "Australian and New Zealand Army Corps" nevet eredetileg az ausztrál-új-zélandi hadtest kapta, amelyet röviddel az első világháború kitörése után hoztak létre és amely Gallipoli-nál partra szállva harcolt a török csapatok ellen.
Az ANZAC-napot április 25-én tartják a háborúkban elesett ausztrál és új-zélandi katonák emlékére, valamint a hazatérők tiszteletére.



A ceremónia két részből áll. Először a hazatért veteránok a hajnal beállta előtt, a helyi közösség kíséretében, kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol rövid istentiszteletet tartanak. Az imák és egyházi énekek (köztük a Recessional vagy a Lest we forget) után Laurence Binyon az elesettek emlékére írt versének (For the Fallen) negyedik verszaka következik. Ezt a kürttel előadott utolsó takarodó követi, majd egy egyperces néma tiszteletadás következik. Ezt egy rövid beszéd megtartása után a Recessional című egyházi ének, egy ima, majd a nemzeti himnusz eléneklése követi. A reggel során pedig a kitüntetéseiket viselő, díszegyenruhába öltözött veteránok katonai parádéja következik. Ezen részt vesznek kadétok, más fegyveres erők, a Nemzetközi Vöröskereszt és a helyi közösség tagjai is. A veteránok és az őket követők kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol egy újabb istentiszteletet tartanak. Ezt koszorúzás és beszéd követi. A második megemlékezés az, amely inkább a közösségnek szól. Ezt követően a veteránok többsége visszavonul a helyi Visszatérő és Szolgálati Egyesület (Returned and Services' Association) klubjába, vagy hotelébe, ahol egy kávé, vagy egy rum kíséretében kipihenik a fáradalmakat. A nap vége a visszavonulási ceremóniával zárul."

Jóllakott, katonai kezeslábasba öltözött magyar betyár :)

Délben kimentem az Anzac War Memorialhoz megnézni az ünnepséget. A sok veterán mindjárt szembetűnő volt. A kitüntetéseket mind kirakta a katonai egyenruhájára, nem kevésnek alig fért el még több sorban is. :)


Ami  legjobban tetszett az a skótdudás kadétok felvonulása a Hyde Parkban. Ahogy sétáltam egyszer csak rákezdtek a dudások és már meneteltek is, én meg ott álltam velük szemben a parkban, olyan volt mintha csak odapottyantak volna valahonnan. A zenés felvonulás után még beszédeket mondtak, kórus énekelt, majd ezzel be is fejeződött a rendezvény.
Az idézett szöveg végéhez annyi kiegészítést, hogy nem csak Visszatérő és Szolgálati Egyesületklubjába mennek inni egy rumot, kávét, hanem szinte az összes pubba. A belvárosi vendéglátó egységek csordultig megteltek katonákkal, sok helyen már be se fértek, így az utcán álltak. :)