2012. május 11., péntek

Suli, suli és nincs több suli...

A szerda reggel ugyanúgy indult mint szinte az összes napom amikor suliba megyek. Kelés hétkor, pár perc fekvés, közben az aznapi teendők végiggondolása. Csatlakozás az internetre, Dóri vajon fent van-e még vagy már alszik. :) Reggeli müzli, fürdés, készülődés. Indulás körülbelül negyed kilenckor, dugó, érkezés a Hydey Park mellé, itt még időben, pár perc múlva kilenc óra, a kurzus kezdése. A reggeli ébresztő kávém elfogyasztása, általában a 7ELEVEN-ben. Ez kis szupermarket szerte Sydneyben megtalálható, a belvárosban körülbelül minden második sarkon. Különböző fajta kávék kaphatóak, normál vagy nagy nagy méretben az önkiszolgáló gépnél. A normál egy, a nagy 2 dollár. Nem a legfinomabbak, de ébresztőnek megteszi. A forrocsokiuk viszont fantasztikus, ajánlom figyelmetekbe. :)
Késésben, itt már pár perces késésben vagyok, szerencse, hogy innen 2 perc gyalog az iskola. Beérek, leülök, általában Jennifer mellé, mert talán ő volt a legnormálisabb a csoportban (leszámítva, hogy abszolút átvette a brazil és ázsiai kultúra szerintem legszebb szokását, miszerint teli tüdőből szívja az orrát :( ), na meg Eric a kanadai srác. Volt még egy táj lány, Natali, akivel közösen csináltam néhány beadandót, meg Pritan Nepálból. Az ő barátja aki szintén nepáli, annak idején mindig engem kérdeztek ha nem tudtak valamit, megmutattam hogyan kell megcsinálni. Ez általában a számítógépeken végzett feladatok voltak. Mikor már rendszeresen fordult elő, hogy segítettem, mert nem tudták hogyan tovább, a reggeli köszönés érkezéskor részükről már így hangzott "Hej, my Boss!" :D. Pritan elkerült a másik csoportba mikor szétosztottak minket, vele talán kétszer találkoztam azóta.
Eddig minden  megszokott módon zajlott, azzal a különbséggel, hogy szerdán az utolsó napomat kezdtem meg az iskola padban. Új anyagot már nem vettünk, a leadandón végeztünk utolsó simítást Natalival. Leadtuk....Vége....
Michallel (tanárom) többet beszélgettem a napokban, kérdezgetett a jövőről, a hogyan továbbról. Az egyik leadandónk alkalmával rövid és hosszú távú célokat kellett pontosan meghatározni, költségekkel, idő intervallummal együtt. Nekem a hosszú távú tervem az volt, hogy Dórival visszajövünk ide egyszer. Persze, van reális esélye ennek, de egyelőre ez csak a feladat miatt merült fel. Mondta Michal, drukkol hogy minden a tervemnek megfelelően alakuljon. :) Felajánlotta, ha esetleg vissza szeretnénk jönni, szóljak neki előtte és megadja a görög ügyintézőjének az elérhetőségét, aki az egyik legjobb a bevándorlási ügynökök közt. Megbeszéltük, ha így lesz keresni fogom és ha kijövünk mindenképp összefutunk. :)
Tanulmányaim során az egyik legtapasztaltabb, legfelkészültebb tanárt és embert ismertem meg benne. Az még hozzáad, hogy lengyel volt. Köztudott a magyar-lengyel jó barátság a két nép között. Ha négyszemközt beszéltünk mindig érezhető volt és ő is többször utalt erre a két ország közti kölcsönös elismerésre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése