2011. november 14., hétfő

Operaház, Harbour Bridge és az első tanítási nap



Mozgalmas napokon vagyok túl...Szombaton lementem Bondi Beach-re sétálni egy nagyot és fotózni.
Legközelebb már kamera nélkül megyek, annyira csábító a hullámzó tenger a homokos partjával.

Ahhoz képest mennyire jó idő van, nem fürdenek túl sokan, talán mert csak tavasz van és nincs 40 fok. :) Az biztos, napközben nagyon jó idő van, viszont este hatra mindig lehűl a levegő, ez azt jelenti, ha elindulok póló, rövidnadrág kombóval délelőtt, hazafelé már fázok. Pedig köztudott nem vagyok egy fázós.
A parton is szembetűnő volt mennyien sportolnak valamit. Több szabadtéri ˝játszótér˝ van nekik kialakítva, ahol kedvére végezhet mindenki különböző erősítő gyakorlatokat, sőt még gördeszkapálya is van. Nemtől, kortól , testsúlytól függetlenül  láttam már strandon, úton, mezőn futkározó embert, sőt még futva babakocsit toló férfit is. :) Van egy nagy bevásárlóközpont, Bondi Junction-ben, ahova simán leggingben, meg sportos pólóban, trikóban, edzőcipőben mászkálnak a nők, sőt nem egyszer találkoztam az utcáról bejött helyi munkással. Nem véletlen az a mondás: „ Sydneyben a helyiek sportolnak , vagy épp fogadnak rá, ha ezek egyike sem, akkor vitatkoznak róla”. :) Nem volt ez mindig így, ahogy hallottam, talán pont a sydney-i Olimpia után sok-sok pénzt fektettek a sportolás népszerűsítésébe. Tény, nagyon aktív a város ezen a téren is, amely még szimpatikusabbá teszi számomra.

Vasárnap délután mivel még csak messziről láttam a a városközpontot az Operaházzal, valamint a Harbour Bridge-el, így gondoltam egyet, kezemben a kamerával elindultam fotózni. Lebuszoztam Watson Bay-ig (arról már mutattam képeket), majd onnan komppal az Operaházig. Amikor felszálltam a kompra, fogalmam se volt mikor és hova indul, nem volt időm megnézni, de valahogy nem is érdekelt hol kötök ki, maximum később nézem meg amit akartam. Rengeteg kisebb nagyobb vitorlás, motorcsónak keresztezte utunkat, nem csinált ebből gondot egyik fél sem, ha nagyon közel került valaki, hangos dudálásba kezdett a nagyobb méretű hajó, majd kikerülték egymást. A közúti közlekedésre is jellemző az előzékenység. Sok helyen a külvárosba nincsenek is elválasztó útburkolati csíkok, megy mindenki mindkét oldalon, mikor jön valaki szembe, áttérnek a bal oldalra (ugye itt angolosan baloldali közlekedés van).Hétvégén felpezsdül az élet, még többen mozognak valamit és mennek el látogatni a nevezetességeket is. Tény, sok a turista, de például az Operánál legalább annyi volt a helyi is. Gondolom előadás is lehetett, mert folyamatosan gyűltek a helyiek, a nők kis nyári ruhába, a férfiak meg épp ami kezükbe akadt. Nem igazán viszik túlzásba a kiöltözést, néha az volt az érzésem azon versenyeznek ki tud minél hülyébben felöltözni. Nem egy nőt láttam  laza nyári lenge ruhácskában, ami abszolút jó, hozzá egy Martens bakancs...ezt már nem értettem. :)
A sok sétálásba megéheztem, mivel megpillantottam azt a kajáldát (Hungry Jack) amit a Dóritől kapott útifilmben láttam, így gondoltam kipróbálom. Na ne gondoljatok nagy dologra, talán a a McDonald's ausztrál változata ez. A járdán sétálva majszolgatom a sajtburgeremet, amikor hirtelen egy nagy foltot látok, majd realizálom, hogy eltűnt a szendvicsem fele. Egy sirály volt a tettes, aki a magasból alábukva pont az én ebédemet szemelte ki.. :)
Az Operaházhoz érve pillantottam meg az ott fotózkodó vőlegényt és menyasszonyt, koszorús lányokkal és fiúkkal karöltve.

Teljesen jól telt első napom a suliban. Többnyire pontos szoktam leni, most se volt másképp. A 8 órási kezdés előtt 20 perccel érkeztem. Elmúlt 8,megjött  a titkárnő aki beengedett engem, majd kb 8h20kor Michal a lengyel tanárom. Ennyiben ki is merült a létszám, egészen 9-ig,, 10-re már 16-an voltunk. Beszélgettem kicsit Michal-lel, hogy van itt a dörgés miszerint kezdés után egy órával a 25 emberből csak én meg egy brazil srác vagyunk? Ohh, mondta, összevissza fog járni mindenki, ki dolgozik, ki alszik, van akit meg szimplán nem érdekel. A brazil srác és ő a fociról kezdtek beszélgetni, a világbajnokságról, meg a hétvégi meccsekről. Párszor becsatlakoztam, mivel néhány infóra elég rosszul emlékeztek. :) 
A mostani anyag a biztonságról szólt, hogyan alakítsunk ki biztonságos munkakörnyezetet. Eléggé dedósnak tűnt az anyag, olyan magától értetődőnek, bár szerintem sok embernek fogalma se lenne mit és hogyan csináljon adott esetben. Az angol szakszavak inkább fognak gondot okozni mint maga tananyag.  

Három a magyar igazság ez most is bebizonyosodott... Tegnap hallottam először magyar hangot, úton hazafelé a belvárosból, előttem ült két magyar srác a buszon. Hogy egyből ugrottam-e? Nem igazán. Egyik se volt szimpatikus, sőt inkább antipatikus, az egyikük  sokat lehetett a beachen, elég homokosnak tűnt…:D  Úgy vagyok vele, ha otthon nem szólítanám meg az utcán, vagy buszon őket, csak azért mert magyarok itt se teszem, úgyhogy szépen hallgattam. Reggel az iskola felé a tömött buszon beszélgetett egy magyar srác telefonon, de vele esélyem se volt pár szót váltani. Javában tartott az oktatás, mikor másodszor hallom, hogy Michal, Zoltánnak szólít egy diákot. Szünetben rá is kérdeztem a nemzetiségére, mint kiderült tényleg magyar. Fél éve van itt, elvégzett bő egy hónapos nyelvsulit, két tíz hetes kurzus után folytatja a harmadikkal, amihez én most csatlakoztam. Közgazdaságtanból diplomázott, de nem talál szakmájának megfelelő állást, se otthon se itt. Mikor az én építész végzettségem jött szóba, egyből jó hírekkel kecsegtetett, miszerint a keresettek közé tartozik mindenféle mérnök.  
Elvileg ötig tartanak az órák hétfőn és kedden, de ma is fél 3-kor elengedett. Zoli elmondása szerint rendszeresen előfordul hasonló, ez munka szempontjából is kedvező lehet.

4 megjegyzés:

  1. Lájkolnám a képeket, meg a sztorit is,de sajnos nincs lájk gomb:) A vőlegényes-menyasszonyos kép marha jó lett:):) Csókok:)

    VálaszTörlés
  2. Rakok fel kepeket Facebookra is aztan lajkolhatod! :)

    VálaszTörlés
  3. nem gondoltál még arra, hogy bringával közlekedj kint? én tervezem, hogy kint veszek valami városi cirkálót és azzal :) vagy szerinted ez mennyire lehetetlen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam, de mivel jó a tömegközlekedés és minden héten megveszem a bérletet, ami adott környéken buszra, vonatra valamint Sydney összes kompjára érvényes, így nem hiszem, hogy fogok venni biciklit. Elég drága a bérlet, jegy, ha valahova menned kell csak egy pár alkalommal, máris összejön egy bérlet ára, így ha sztem sokat nem lehet spórolni ezen.

      Törlés