Jervis Bay, Hyams Beach

Beszélgettük Robival, hogy valahova el kellene menni megint kirándulni. Mivel egyszerre van szabadnapunk, így ha napközben kirándulunk nem kell visszasietnie egyikőnknek sem. Jervis bay mellett döntöttünk, ami Sydneytől délre, jó kettő órás útra van autóval. Robi felesége, Móninak is szabadnapja volt, így hárman indultunk neki. Nyolc óra felé startoltunk, a reggeli dugót még kissé megcsíptük, de a várostól távolodva a forgalom egyáltalán nem nehezítette a haladást. Utunk a Grand Pacific Drive-on vezetett, ami Sydneytől egészen Nowra-ig van kiépítve.

 

Háttérben a Sea Cliff Bridge

 Útközben többször megálltunk nézelődni, látványosságokat fotózni. Ha az ember ehhez hasonló szép helyeken halad, akkor el kell dönteni egyenest a célnak tart megállás nélkül, hogy minél előbb odaérjen, vagy meg-megáll nézelődni. Ugye a második szimpatikusabb?:) Nekem is. :) Az első megálló, reggel egybekötve a Royal National Park volt. Csak a park maga megér egy minimum egynapos kirándulást. A parkolótól nem messze,  ahol megálltunk fogadott ez a panoráma. (Kilátás a piknikezőből c. fotó) :)




Több kiépített megállót választhat az utazó a lábnyújtóztatásra a hosszú út alatt. Ezek egyikéből látható a Sea Cliff Bridgre, ami a tenger és a szárazföld között kanyarog. Átérve a bridgen visszasétáltunk közelebbről is megnézni. 2005-ben adták át, azóta gyűlnek rajta a kis (ami néhol tenyérnyi méretű) emléklakatok.

Kilátás a piknikezőből

Kávézni a Kiama Blowholenál álltunk meg. Ez egy vulkáni eredetű sziklás rész közvetlen a tengerparton. A belsejében üreges, ahol is egy alagút vezet a nyílt vízről befelé, ami egy nagy nyílással végződik a szikla felszínén. Érdekessége, nagy hullámzásnál figyelhető meg.
A magas hullám betör a sziklába, a folyosó mentén, majd neki ütközik a végének, ahol a levegő összepréselődve nagy nyomással lövi ki bálna módjára vízgőzt. Nem volt szerencsém, a tenger egész nyugodt volt, 1-2 alkalommal lehetett hallani a nagy morajlást a barlangban, jelenség minimális látványossággal kísérte.


Érkezés Hayms Beachre: Délután három óra felé érkezhettünk meg Jervis Baybe, ahol egymást érik a szép tengerparti fürdőhelyek. Az egyik ilyen, a hosszan elterülő Haym Beach. Amikor kiszállsz az autóból, sétálsz lefelé a fa lépcsőn, az erdő fái között, látod a kis fényt az ösvény végén, csak sejted milyen szép látvány fogad majd és akkor kilépsz...Amit vártam és reméltem, tényleg mesés. Fehérhomokos tengerpart, tenger, hullámok, napsütés...





Az idő kissé hűvös lett amikor eltűnt a nap a kisebb felhők mögött, talán ebből érezhető, közeledik az ősz.
A tenger szokásához híven hideg volt, bemenni csak az elején nehéz. Fürödtünk, napoztunk, feküdtünk a
homokban. Jaaaa, a homok! Említettem ha süt a nap teljesen fehér lesz a homok, de ami még érdekes az a hangja. Sétálva arra lettem figyelmes, olyan hangot ad ki a talpam alatt mint a friss hó mikor lassan lépdel rajta az ember. :) A
környéken számos kenguru él.
Ezúttal nem tették tiszteletüket a parton, csak a nyomaikat láttuk. Delfinek se jártak arra, pedig azt
mondják itt nagy eséllyel láthat az ember. Ha voltak is az öbölben a  
nagy hullámok miatt nem vettük észre őket.

Odaúton láttunk még egy kis öblöt, ami megtetszett nekünk, visszafelé meg is álltunk. Az szituácio a kis ösvénnyel amit fent ecseteltem ugyanaz, csak itt éppen a dűnés tengerpart és a sok windszörfös fogadott minket, na meg a nagy szél. Nekik kedvezett, nagyon élvezték, főleg az egyik aki szerintem több időt töltött a levegőben repülve, mint a vízen a deszkával.

Hazafelé se volt semmi gond. Az egyik KFC-ben még megettünk egy menüt, mégse üres gyomorral vágjunk neki a nagy útnak. :) Hát maga a hely, a kiszolgálás...De legalább a kaja finom volt. A két kiszolgáló lány, egyenként megközelítették az egy mázsát, majd mikor megérkezett a harmadik is, aki szintén ott álldogált a 100-as határ küszöbén, akkor gondolkodtam el rajta, itt lehet követelmény a túlsúly. Valahol mégis csak ők a gyorsétterem arcai és ha azt sugallják jól lakottak, tápláló ételeket esznek, mindjárt te sem hezitálsz és kérsz egy hatalmas adag sült csirkeszárnyat. :D Ok, semmi diszkrimináció, ők is csak emberek, még ha ilyen vitamin golyócskák is. Na de hogy a munkatempójuk, mozgásuk sebessége még a félholtra leszedált, ágyhoz kötött félőrültét sem közelíti meg...Nem baaaaj, mondjuk, hogy így legalább még több hely lett addigra a gyomromban a burgernek. :) Mondanám, hogy mert biztosan ozik voltak, de már ez sem elég mentségnek. :)