Kirándulás,orientáció

Avagy mire jó egy koszos üvegajtó

Tegnap elvitt Stella (ő a szállásadóm, róla írok majd bővebben) vásárolni egy piacra, ami olcsónak mondott. Egy kiló paradicsom 2$, egy csomag teasüti 4-5$, szóval itt az olcsó se olcsó. :) Pár órát töltöttünk a vásárlással, vagyis én egy kekszet majszolgatva fotóztam a madarakat a lábam előtt, merthogy nekik is ízlett amit ettem. Jó így ülni az anyósülésen (nálunk ugye itt a kormány :) ) és nézelődni, főleg h mondja mikor mit érdemes megnézni. Az egyik piros jelzésnél épp a Fox studio előtt álltunk meg, mire mondtam, dolgoztam pár évet a filmiparban. Erre megígérte, h bevisz valamikor. Sok mozi, kávézó, szórakozási lehetőség van ott, ha már megyünk, viszem az önéletrajzom is. :)

Délutánra egy kis kompozást (ferry) terveztem. Arra is érvényes a bérletem. Stella tanácsára busszal mentem Watson Bay-ig. Mikor felmentem a lépcsőn amit nem is tudtam hova vezet, onnantól csak tátott szájjal járkáltam. Na nem azért mert ennyire rossza a kondim és már levegőt se kaptam, csak folyamatosan leesett az állam, jobbnak láttam be se csukni. Nagyon szép látvány fogadott! Imádom a sziklás partokat, szakadékokat, nézni ahogy az óceán hullámai korbácsolják azt, látni a végtelen vizet ahogy összeér a horizonttal...

Több száz képet készítettem, így végül el se jutottam a kompig, de egyáltalán nem bántam, van rá időm bőven. Lefotóztam a második helyi madaram is, ami egy kakadu.
Úgy ordítanak, olyan hangosan, mintha embert ölnének. :) Ettől függetlenül szép látvány ahogy siklik a levegőben  nagy fehér testével fáról fára. Legközelebb ügyesebb leszek és reptében kapom le. :) A park egyik oldalán a végtelen óceán a sziklás partjával, a másikon pedig a sekély kikötő rálátással a belvárosra. Megint csak azt tudom mondani, h gyönyörű! Talán az idő előrehaladtával még inkább fokozódik majd, amint egyre több helyre jutok el.
Érdemes tudni, itt fél 6-6 felé majdnem minden bezár. Hatkor gondoltam ideje visszaindulni a szállásra, de döbbenten láttam 10 perccel azelőtt elment az utolsó busz is (legalábbis amerre én akartam menni). Kb 3,5 km-t gyalogoltam, a dombos, völgyes utakon és láttam egyre több pazar helyet. Az egyik világítótoronyba 27-én lehet felmenni, ha jól alakul be is nevezek rá. :)

A nap képe

Ma volt az orientációm. Kemény 4 ember vett részt rajta. :) Egy lengyel és egy izraeli lány valamint egy tajvani srác. Utóbbival leszek azonos kurzuson, a többiek estire jöttek. Gyanúsan kevesen voltunk, meg is kérdeztem hány tanuló van velem együtt. Kb 22. Nem egy kis szám, remélem ezzel nem lesz gond. Egy fiatal fekete lány tartotta az eligazítást, nagyon szépen artikulálva, érthetően beszélt. Majdnem mindent értettem, ami nagy előrelépés. Nem is gondolnátok, de így,h alvás kivételével mindenhol angolt hallok, használok pár nap után is érezhető a nyelvi fejlődés. Mi lesz 7 hónap alatt!? :D
Sok infó elhangzott, például h nagyon szívükön viselik a diákok sorsát, szeretnék ha mindenki jól érezni magát, mivel így könnyebb az élet, tanárnak, diáknak egyaránt. Teljesen le voltak zsibbadva mikor mondtam 3 napja érkeztem. Úgy látszik ez nem jellemző. :) Nagyon kíváncsi vagyok milyen szintű oktatást kapok, ki milyen országból kultúrából jön. A zsidóról már van tapasztalatom nem is kicsi. :D Ha valaki ügyesen szövi a soraim, talán rájött, h miért is lehet így.
A szállásadóm zsidó, de nagyon durván. Kosher kajákat eszik, tart minden szokást ami ezzel jár. Kijelentette első nap, h ne hozzak be disznóhúst ide, meg az étkészletet se mindegy mikor melyiket használom. Rendesen meglepődtem mivel nem sejtettem, h zsidó fogadóhoz jövök. El is játszottam a gondolattal az első beszélgetésünk során, mi lenne ha egy konda malacot terelnék az udvarába. :D:D Vagy szörnyethalna, vagy engem próbálna meg likvidálni azonnal.:) Nem merek hangosan beszélni mikor skypolok, mivel említette, valamelyik rokona magyar. Jaaaaaaaj! Első este jön a vacsi, így egyeztem meg előre, reggeli, vacsi jár a szállással. Szóval rakja elém a kaját, közben ecseteli milyen jól főz, meg h tipikus magyar ételt készített. Mit mondjak, degradáló a mi konyhánkra nézve ha ezt másnak is el kezdi híresztelni, h ilyen a magyar étel. Borzalmas íze volt, ráadásul az én 27 éves magyarországi pályafutásom alatt még csak hasonlóval se találkoztam! :D

A tegnap esti vacsoránál folyamatosan az életéről mesélt, nem értettem eleinte miért, gondoltam a kora miatt, legalábbis nálunk az idősek mind azt hiszik ha van szabad 10 perced akkor azalatt el tudják mesélni röpke 6-7-8 évtized történését.
Végülis kiderült miért részletezte. Emlékezett rá, h említettem dolgoztam a filmiparban (csak ugye az animációs film gyártásban) és szeretné ha film készülne az ő életéről. :) Rendszeresen írja is élete mozzanatait. Mondta is ha tudnáRoman Polański elérhetőségét beszélne vele. Amúgy ő egy különleges zsidó, legalábbis ezt állítja. Az utolsó generáció egyike aki ismeri és beszéli az óhéber nyelvet. Biztos is mivel órákat trécsel az otthoniakkal héberül sikítozva. Nem viccelek. Kb olyan hangot ad ki mint a kakaduk amit meséltem. Ráadásul, talán ez természetes zsidóéknál, büfög mint egy malac, meg fingik hozzá. Aki kitalálta azt a mondást, h galambot reptet, az ha meghallaná mindjárt módosítaná arra h "griffet reptet". :) Szerencsére ezt mind csak mikor bent vagyok a szobámban teszi, előttem nem. Nagy kíváncsisággal és összeszorult gyomorral várom az első Sabbatot. Talán nem fogok leugrani ezen szép sziklás kiszögellések valamelyikéről. :)

Még egy tegnapi történés: Megyünk az autóval, egyszer csak keresztül megy előttünk egy helyi munkás. Nálunk ugye ha szerencséje van a bátor gyalogosnak, akkor eleve nem dudálja halálra a sofőr, sőt még el sem üti. Átér a férfi és kiabál Stellának h "Idióta!", ő meg csak vissza neki, h te vagy az idióta minek jössz át előttem. Majd odafordul hozzám: "Ne lepődj meg ilyeneken, ez Ausztrália!" :)