Suli, suli és nincs több suli...

A szerda reggel ugyanúgy indult mint szinte az összes napom amikor suliba megyek. Kelés hétkor, pár perc fekvés, közben az aznapi teendők végiggondolása. Csatlakozás az internetre, Dóri vajon fent van-e még vagy már alszik. :) Reggeli müzli, fürdés, készülődés. Indulás körülbelül negyed kilenckor, dugó, érkezés a Hydey Park mellé, itt még időben, pár perc múlva kilenc óra, a kurzus kezdése. A reggeli ébresztő kávém elfogyasztása, általában a 7ELEVEN-ben. Ez kis szupermarket szerte Sydneyben megtalálható, a belvárosban körülbelül minden második sarkon. Különböző fajta kávék kaphatóak, normál vagy nagy nagy méretben az önkiszolgáló gépnél. A normál egy, a nagy 2 dollár. Nem a legfinomabbak, de ébresztőnek megteszi. A forrocsokiuk viszont fantasztikus, ajánlom figyelmetekbe. :)
Késésben, itt már pár perces késésben vagyok, szerencse, hogy innen 2 perc gyalog az iskola. Beérek, leülök, általában Jennifer mellé, mert talán ő volt a legnormálisabb a csoportban (leszámítva, hogy abszolút átvette a brazil és ázsiai kultúra szerintem legszebb szokását, miszerint teli tüdőből szívja az orrát :( ), na meg Eric a kanadai srác. Volt még egy táj lány, Natali, akivel közösen csináltam néhány beadandót, meg Pritan Nepálból. Az ő barátja aki szintén nepáli, annak idején mindig engem kérdeztek ha nem tudtak valamit, megmutattam hogyan kell megcsinálni. Ez általában a számítógépeken végzett feladatok voltak. Mikor már rendszeresen fordult elő, hogy segítettem, mert nem tudták hogyan tovább, a reggeli köszönés érkezéskor részükről már így hangzott "Hej, my Boss!" :D. Pritan elkerült a másik csoportba mikor szétosztottak minket, vele talán kétszer találkoztam azóta.
Eddig minden  megszokott módon zajlott, azzal a különbséggel, hogy szerdán az utolsó napomat kezdtem meg az iskola padban. Új anyagot már nem vettünk, a leadandón végeztünk utolsó simítást Natalival. Leadtuk....Vége....
Michallel (tanárom) többet beszélgettem a napokban, kérdezgetett a jövőről, a hogyan továbbról. Az egyik leadandónk alkalmával rövid és hosszú távú célokat kellett pontosan meghatározni, költségekkel, idő intervallummal együtt. Nekem a hosszú távú tervem az volt, hogy Dórival visszajövünk ide egyszer. Persze, van reális esélye ennek, de egyelőre ez csak a feladat miatt merült fel. Mondta Michal, drukkol hogy minden a tervemnek megfelelően alakuljon. :) Felajánlotta, ha esetleg vissza szeretnénk jönni, szóljak neki előtte és megadja a görög ügyintézőjének az elérhetőségét, aki az egyik legjobb a bevándorlási ügynökök közt. Megbeszéltük, ha így lesz keresni fogom és ha kijövünk mindenképp összefutunk. :)
Tanulmányaim során az egyik legtapasztaltabb, legfelkészültebb tanárt és embert ismertem meg benne. Az még hozzáad, hogy lengyel volt. Köztudott a magyar-lengyel jó barátság a két nép között. Ha négyszemközt beszéltünk mindig érezhető volt és ő is többször utalt erre a két ország közti kölcsönös elismerésre.

Bondi Beach napfelkeltekor

Péntek reggel korán keltem, hogy ki tudjak menni fotozni az Icebergs-et és a partot miközbe kel fel a nap. Az első sugarakat 6 óra 6 percre írták, így azt gondoltam elég lesz felkelnem előtte fél órával. Pár percet visszaaludtam akaratomon kívül, így már futás lett belőle és el is kaptam az első kis sugarakat.:)
Már ennyire kora reggel is sokan voltak a parton, futottak, úsztak, sétáltak.
















Elég közel vagyunk a télhez és ha nem süt a nap, sőt még a szél is fúj, egész hűvös tud lenni. Szerencsére számítottam rá így felöltöztem rendesen.
A parton láttam még pár fotóst, nem véletlen, a napnak ennek a szakaszában könnyebb szép képeket készíteni mint mondjuk a tűző napon.
Azt hiszem sok reggel fog innentől korai keléssel indulni. :) Egymás mellett vannak a beach-ek kezdve Bondi-jal, aztán Tamarama, Bronte, Maroubra....A témák adva vanak, már csak le kell ftozni őket. Otthon nem lenne ilyen egyszerű tengert, medencét, sziklás partszakaszt egyszerre fotozni. :) Egy bő hónapot vagyok még itt, úgyhogy ideje olyan helyekre elmennem fotozni ahova szerettem volna, de eddig még nem jutottam el.

Ma és holnap este holdtölte lesz, ha nem lesz nagyo felhős az ég, akkor lemegyek a partra munka után és csinálok pár képet. Ha így lesz és jól is sikerül feltöltöm ide is. :)

Anzac-day

Egy kis történelem:

"Az ANZAC az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai erő megjelölésére használt rövidítés. Az "Australian and New Zealand Army Corps" nevet eredetileg az ausztrál-új-zélandi hadtest kapta, amelyet röviddel az első világháború kitörése után hoztak létre és amely Gallipoli-nál partra szállva harcolt a török csapatok ellen.
Az ANZAC-napot április 25-én tartják a háborúkban elesett ausztrál és új-zélandi katonák emlékére, valamint a hazatérők tiszteletére.



A ceremónia két részből áll. Először a hazatért veteránok a hajnal beállta előtt, a helyi közösség kíséretében, kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol rövid istentiszteletet tartanak. Az imák és egyházi énekek (köztük a Recessional vagy a Lest we forget) után Laurence Binyon az elesettek emlékére írt versének (For the Fallen) negyedik verszaka következik. Ezt a kürttel előadott utolsó takarodó követi, majd egy egyperces néma tiszteletadás következik. Ezt egy rövid beszéd megtartása után a Recessional című egyházi ének, egy ima, majd a nemzeti himnusz eléneklése követi. A reggel során pedig a kitüntetéseiket viselő, díszegyenruhába öltözött veteránok katonai parádéja következik. Ezen részt vesznek kadétok, más fegyveres erők, a Nemzetközi Vöröskereszt és a helyi közösség tagjai is. A veteránok és az őket követők kivonulnak a helyi háborús emlékműhöz, ahol egy újabb istentiszteletet tartanak. Ezt koszorúzás és beszéd követi. A második megemlékezés az, amely inkább a közösségnek szól. Ezt követően a veteránok többsége visszavonul a helyi Visszatérő és Szolgálati Egyesület (Returned and Services' Association) klubjába, vagy hotelébe, ahol egy kávé, vagy egy rum kíséretében kipihenik a fáradalmakat. A nap vége a visszavonulási ceremóniával zárul."

Jóllakott, katonai kezeslábasba öltözött magyar betyár :)

Délben kimentem az Anzac War Memorialhoz megnézni az ünnepséget. A sok veterán mindjárt szembetűnő volt. A kitüntetéseket mind kirakta a katonai egyenruhájára, nem kevésnek alig fért el még több sorban is. :)


Ami  legjobban tetszett az a skótdudás kadétok felvonulása a Hyde Parkban. Ahogy sétáltam egyszer csak rákezdtek a dudások és már meneteltek is, én meg ott álltam velük szemben a parkban, olyan volt mintha csak odapottyantak volna valahonnan. A zenés felvonulás után még beszédeket mondtak, kórus énekelt, majd ezzel be is fejeződött a rendezvény.
Az idézett szöveg végéhez annyi kiegészítést, hogy nem csak Visszatérő és Szolgálati Egyesületklubjába mennek inni egy rumot, kávét, hanem szinte az összes pubba. A belvárosi vendéglátó egységek csordultig megteltek katonákkal, sok helyen már be se fértek, így az utcán álltak. :)

Suliban.

Mar a masodik hetem a suliban a ketto hetes husveti szunet utan. Michal emlitette, hogy szet lesz valasztva az osztaly mivel tobb uj diak is erkezett ezert tul sokan lennenk. Azt is hozza tette, hogy neki nincs beleszolasa miszerint osszanak szet minket, valami fele random modon tortenik majd. Ennek nem annyira orultem, az elottem allo maradek negy hetre amit meg a suliban toltok nem akarok masik tanart, nagy esellyel rosszabb lenne mint Michal. Kedd reggelre kesz lett a lista, par percet kestem igy lemaradtam a felolvasasrol,gondoltam rajta vagyok, ha nem, szolna. Szunetben azert megneztem, hat nem voltam rajta.:) Kerdeztem mi legyen akkor? Semmi, mindjart    intezkedik...felkerultem ra.:) Volt egy, ketto ember akit lathatoan nem kedvelt (kolcsonosen), ok valahogyan mind atkerultek a masikba.:)

Húsvét

Pontosan ketto honap mulva indulok haza, junius 10en.:) Ez csak a mai dstumrol jutott eszembe, egyelore nem kezdek hosszabb ertekelesbe, sok minden fog meg addig tortenni.

Elmult a Husvet is. Hasonloan a Karacsonyhoz, ha nem tudom milyen unnep van, lehet nem jovok ra a kornyezetem szemlelve.
Mar Nagypenteken munkaszuneti nappal indult a negy napos hetvege. Robi invitalasara elmentem piknikezni vele, Monival es nehany baratjukkal La Perouseba. Az ido nagyon kellemes volt, napsutes, tiszta egbolt, neha kicsit huvos szellel. Erezhetoen elmult a nyar, arnyekban  huvos van, estere szukseges a pulcsi, bar amugy sem art a kiszamithatatlan ido miatt.
Nagyon finomakat keszitett Robi. Volt sult hus, sonka, koretek, zoldsegek egyeb nyalamsagok. En vittem mud cake-et. Nagyon finom, szeretem. Tiszta csoki az egesz torta.:) Tiz ora magassagara lett megbeszelve a talalkozas, en olyan del elott erhettem oda, akkor meg csak Robiek suttettek magukat a napon es vartak a tobbieket. Nem akartuk elkezdeni nélkülük az ebédet, de a csokitorta így sem úszta meg, előbb elfogyott a desszert mint a főétel. :)

Lassan megérkeztek a többiek is, úgyhogy a magyaros piknik önfeledt evésbe torkollott. :) Hogy ne aludjunk el egyből a finom ebéd után, mi srácok vttünk egy fürdőt a tengerben. Az amúgy sem meleg tenger ilyenkor már elég hideg. Annak ellenére, hogy úszik, mozog a vízben az ember, hamar kihűl.

Nekem Robival ellentétben nem volt szabadnapom, ami azt jelentette, hogy ott kellett hagynom a jó hangulatú pikniket és elindulnom az étterembe dolgozni. Nem mondom hogy akkora elánnal mentem mint szoktam. :) Jóllakva, eljönni a La Perouseból soha nem jó. :) De hát a munka az munka... :)

Palm Beach

Az elmúlt pár héten a szerdai szabadnapomon is dolgoztam, így a hosszabb kirándulások elmaradtak. Lehet beleférne ha korán reggel indulnék, de nem szeretek sietve megnézni mindent, majd rohanni és esetleg elkésni a munkából.
Sajnos szeles, hűvös időt jósoltak mára. Abban maradtunk Robival, reggel felkelünk és ha az idő engedi elindulunk. Így is volt, beszéltünk, mivel borús volt, meg hűvös, szeles, lemondtam. Már nagyon szerettem volna megnézni Palm Beachet és mivel Sydney különböző helyein teljesen eltérő idő lehet, így újra beszéltünk és elindultunk. Nem sokkal később el is eredt az eső, majd előbújt a nap, nagyon meleg lett. Palm Beachen és környékén, csak erős szél volt, kirándulásra a legalkalmasabb, úgyhogy jól döntöttünk. :)

Ezt már le se írom milyen szép hely Palm Beach, mivel szinte bárhova megy az ember kirándulni a környékbe, nem tud olyat választani ahol ne lenne valami érdekesség, vagy csak a szép panoráma.

Jó órás autóút után meg is érkeztünk. A reggeli kávé kimaradt, de hamar pótoltuk az egyik helyi restaurantban. A Barrenjoey kilátóhoz gyalogoltunk fel először, hátha nyitva van és még szebb kilátás nyílik onnan. A felfelé vezető gyalogos út se semmi, nagy kövekkel kirakott meredeken felívelő járda rendesen igénybe veszi az embert. Kijelenthetem megéri a megpróbáltatás! Az utunk közben is többször megálltunk nézelődni, ahol a fák közti tisztább részek ezt megengedték.

A világítótorony zárva volt, ami igazából nem tört le minket, maga a környezet az atmoszférájával nagyon magával ragadó volt. Ahogy az ott elhelyezett táblákon is olvasható, ha az ember türelmes és a megfelelő időszakban érkezik (májustól novemberig), akkor bálnát is láthat, mert hogy ekkor vonulnak Ausztráia mellett. Borítékolom, hogy ide még ittlétem végén, valamikor májusban még visszajövök, ha látok bálnát, ígérem lefotózom és megosztom veletek. Azon is gondolkodom, hogy elmegyek egy hajós bálna néző túrára. Nagy eséllyel a már említett időszakban közelről, hajóból láthatok majd bálnát. Nagyon várom már! :)

A hegy tetejéről teljesen belátni egész Palm Beachet. Lefelé sétálva meg is álltam ezt megörökíteni. :) Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem a sziklás part szakaszokat, főleg ha meredek, amiből itt van bőven. Az öblök, a tenger, az azt kürölvevő homokos, sziklás part szakaszok, a növényzet mind olyan amit folyamatosan fotózni lehet és nem utolsó sorban nézni, kirándulni ott.

Jervis Bay, Hyams Beach

Beszélgettük Robival, hogy valahova el kellene menni megint kirándulni. Mivel egyszerre van szabadnapunk, így ha napközben kirándulunk nem kell visszasietnie egyikőnknek sem. Jervis bay mellett döntöttünk, ami Sydneytől délre, jó kettő órás útra van autóval. Robi felesége, Móninak is szabadnapja volt, így hárman indultunk neki. Nyolc óra felé startoltunk, a reggeli dugót még kissé megcsíptük, de a várostól távolodva a forgalom egyáltalán nem nehezítette a haladást. Utunk a Grand Pacific Drive-on vezetett, ami Sydneytől egészen Nowra-ig van kiépítve.

 

Háttérben a Sea Cliff Bridge

 Útközben többször megálltunk nézelődni, látványosságokat fotózni. Ha az ember ehhez hasonló szép helyeken halad, akkor el kell dönteni egyenest a célnak tart megállás nélkül, hogy minél előbb odaérjen, vagy meg-megáll nézelődni. Ugye a második szimpatikusabb?:) Nekem is. :) Az első megálló, reggel egybekötve a Royal National Park volt. Csak a park maga megér egy minimum egynapos kirándulást. A parkolótól nem messze,  ahol megálltunk fogadott ez a panoráma. (Kilátás a piknikezőből c. fotó) :)




Több kiépített megállót választhat az utazó a lábnyújtóztatásra a hosszú út alatt. Ezek egyikéből látható a Sea Cliff Bridgre, ami a tenger és a szárazföld között kanyarog. Átérve a bridgen visszasétáltunk közelebbről is megnézni. 2005-ben adták át, azóta gyűlnek rajta a kis (ami néhol tenyérnyi méretű) emléklakatok.

Kilátás a piknikezőből

Kávézni a Kiama Blowholenál álltunk meg. Ez egy vulkáni eredetű sziklás rész közvetlen a tengerparton. A belsejében üreges, ahol is egy alagút vezet a nyílt vízről befelé, ami egy nagy nyílással végződik a szikla felszínén. Érdekessége, nagy hullámzásnál figyelhető meg.
A magas hullám betör a sziklába, a folyosó mentén, majd neki ütközik a végének, ahol a levegő összepréselődve nagy nyomással lövi ki bálna módjára vízgőzt. Nem volt szerencsém, a tenger egész nyugodt volt, 1-2 alkalommal lehetett hallani a nagy morajlást a barlangban, jelenség minimális látványossággal kísérte.


Érkezés Hayms Beachre: Délután három óra felé érkezhettünk meg Jervis Baybe, ahol egymást érik a szép tengerparti fürdőhelyek. Az egyik ilyen, a hosszan elterülő Haym Beach. Amikor kiszállsz az autóból, sétálsz lefelé a fa lépcsőn, az erdő fái között, látod a kis fényt az ösvény végén, csak sejted milyen szép látvány fogad majd és akkor kilépsz...Amit vártam és reméltem, tényleg mesés. Fehérhomokos tengerpart, tenger, hullámok, napsütés...





Az idő kissé hűvös lett amikor eltűnt a nap a kisebb felhők mögött, talán ebből érezhető, közeledik az ősz.
A tenger szokásához híven hideg volt, bemenni csak az elején nehéz. Fürödtünk, napoztunk, feküdtünk a
homokban. Jaaaa, a homok! Említettem ha süt a nap teljesen fehér lesz a homok, de ami még érdekes az a hangja. Sétálva arra lettem figyelmes, olyan hangot ad ki a talpam alatt mint a friss hó mikor lassan lépdel rajta az ember. :) A
környéken számos kenguru él.
Ezúttal nem tették tiszteletüket a parton, csak a nyomaikat láttuk. Delfinek se jártak arra, pedig azt
mondják itt nagy eséllyel láthat az ember. Ha voltak is az öbölben a  
nagy hullámok miatt nem vettük észre őket.

Odaúton láttunk még egy kis öblöt, ami megtetszett nekünk, visszafelé meg is álltunk. Az szituácio a kis ösvénnyel amit fent ecseteltem ugyanaz, csak itt éppen a dűnés tengerpart és a sok windszörfös fogadott minket, na meg a nagy szél. Nekik kedvezett, nagyon élvezték, főleg az egyik aki szerintem több időt töltött a levegőben repülve, mint a vízen a deszkával.

Hazafelé se volt semmi gond. Az egyik KFC-ben még megettünk egy menüt, mégse üres gyomorral vágjunk neki a nagy útnak. :) Hát maga a hely, a kiszolgálás...De legalább a kaja finom volt. A két kiszolgáló lány, egyenként megközelítették az egy mázsát, majd mikor megérkezett a harmadik is, aki szintén ott álldogált a 100-as határ küszöbén, akkor gondolkodtam el rajta, itt lehet követelmény a túlsúly. Valahol mégis csak ők a gyorsétterem arcai és ha azt sugallják jól lakottak, tápláló ételeket esznek, mindjárt te sem hezitálsz és kérsz egy hatalmas adag sült csirkeszárnyat. :D Ok, semmi diszkrimináció, ők is csak emberek, még ha ilyen vitamin golyócskák is. Na de hogy a munkatempójuk, mozgásuk sebessége még a félholtra leszedált, ágyhoz kötött félőrültét sem közelíti meg...Nem baaaaj, mondjuk, hogy így legalább még több hely lett addigra a gyomromban a burgernek. :) Mondanám, hogy mert biztosan ozik voltak, de már ez sem elég mentségnek. :)

Arachnofóbia...

A napokban ismét rengeteg eső esett. Volt, hogy több mint fél napon keresztül egyfolytában esett, sőt ömlött. Azt már megszoktam, hogy a nyári időszakot csak a nyomokban előforduló napsütésből lehet észrevenni. Sokan panaszkodnak, turisták, boltosok, helyiek egyaránt. Nem vagyok boldog attól,hogy valamiféle rekordnak lehetek részese, miszerint ilyen sok csapadék és ehhez hasonló télies nyár 50-60 éve nem volt Sydneyben. :)
Na, de mától újra napsütést jósolnak, amit körülbelül soha nem találnak el, ami nem igaz mert ha mindig azt mondom, hogy esni fog, akkor egyszer úgyis eltalálom. :) Ahogy felkeltem, mindjárt csekkoltam is az időjárást, na nem a jelentést, hanem kinéztem az ablakon. :) És igen, most bejött az előrejelzés, ragyogó napsütés van, a kedvem ennek megfelelően sokkal jobb, mint tegnap hasonló időpontban, ugyanis kinézve az ablakon, csak egy átláthatatlan esőfüggönyt realizáltam.

Visszatérve a nagy mennyiségű csapadékra. Sydneytől 450 km-re délre fekvő Wagga Wagga-n nagy áradások vannak már napok óta. Ott is rekord dőlt meg, február 27-től egy hét alatt 188 milliméter csapadék hullott, 40 milivel múlta felül az eddigit. 


A mostani áradáshoz mérhető legutoljára 1853-ban pusztított. :( Ami egyben félelmetes és érdekes tény, köszönhető a város egy részének kedvező fekvése miatt, mivel dombon fekszik, a menekülő pókok elárasztották a várost. Köztudott, hogy Ausztráliában rengeteg pók él, ebből egy kis mennyisége erre a helyre koncentrálta magát. (csak zárójelben jegyzem meg, a világ top 10 legveszélyesebb, leghalálosabb állatából 7 ezen a kontinensen leledzik :):) )

                                                                    

Queen Mary érkezése hajnalban

Említettem egyik előző bejegyzésemben, hogy itt járt a Queen Mary 2, de sajnos akkor lemaradtam az érkezéséről, amit egy gyors körbejárással pótoltam. Megnéztem az itinerjét (útvonal terv) és bevéstem, hogy március hetedikén tér vissza Sydneybe az ausztrál körútjáról, majd nyolcadikán indul tovább. Kedden a suli után elmentem Circulay Quayhez - innen egy köpésre van a The Rock ahol kikötnek az óceánjárók - megkérdezni, mikor érkezik pontosan. Gondoltam a tömegközlekedéses info pultnál legalább azt tudják hol kérdezhetem meg az illetékeseket. Megörültem, mivel a pasi konkrétan megmondta, nem kellett jobban utána járnom. Másnap hajnali ötre várják és a múltkorival ellentétben nem a hadsereg kikötőjében köt ki, hanem itt a Rocksnál.
Innen mentem is dolgozni. Újságoltam Robinak az új infókat, mert tudtam ő is kíváncsi rá. Mondta is, hogy ő is meg szeretné nézni. Siettünk is haza miután végeztünk a munkával. Egy darabig elhozott autóval, ekkor már este negyed tizenegy volt. Vártam a buszomra, közben gondolkodtam mit is kell vinnem, mivel onnan megyek suliba. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem emlékszem betettem-e a az övtáskám. Abban tartok mindent, munka közben is mellettem szokott lenni és most is ott volt, ott is hagytam a konyhán. :) Irány vissza gyalog...Fél óra alatt megjártam oda-vissza, de nagyon nem örültem, mivel így is nagyon korán kellett kelnem. A négyórási busszal kellett indulnom, azzal fél ötre érek be a kikötőhöz, így marad időm megtalálni a legjobb helyet és ha előbb érkezik kicsit se lesz nagy gond.
Fél egykor le is feküdtem. Beszélgettem még Dórival, megkértem csörgessen meg hogy biztosan felkeljek, mivel ennyi alvásnál benne van, nem tudok felkelni időben. :) Csörgött az órám is, Dóri is hívott, így nem aludtam el. Meglepően nagyon könnynen keltem, semmi fáradtság, az ágy se húzott vissza, pedig még teljes három órát se tudtam aludni. :) A reggeli így is kimaradt, de a fontos dolgok, mint a a fényképezőm, az objektívek meg az állvány be voltak készítve még estéről.
Jött is a busz időben...A városban felszállt egy srác, hasonlóan komoly géppel a kezébe. Gondoltam, hallotta ő is érkezik a QM2. Biztos jobb témát talált, mivel nem sokára le is szállt. :) Amúgy nem vitték túlzásba az információ adást a hajó érkezéséről. A neten semmit nem lehetett találni, még arról se hogy hol köt ki, nemhogy az pontos időpontról. Még jó, hogy a hajó hivatalos honalapján ott az itiner, ami egy jó kiindulási alap megtudni mikor is jön.

Lehet meséltem már a buszsofőrökről. Katasztrófa ahogyan vezetnek..ha nagyon pozitív szeretnék lenni, mondhatnám, hogy romantikusan vezetnek. Egy-egy fékezésnél, majd hirtelen indulásnál olyan emberi alakzatok jönnek létre mint amik a Kámaszútra illusztrátorait is ihlették. :) Na, de nem nézem ennyire pozitívan, mivel most először repült az én táskám is, benne fényképezővel, objektívekkel...Szerencsére nem lett bajuk, de a napszemüvegem utolsó útja volt ez, összetört. :) Elég fiatalon távozott el, nem volt még egy hónapos se, az előző is itt Sydneyben tört össze. :)
Utólag vettem észre, hogy az órám eleme is elfáradt. Pontosan mikor megérkeztem és leszálltam a buszról, akkor állt meg. :(
Ezeket leszámítva megérte kimenni. Nagy élmény látni egy sötétben, egy ekkora hajót manőverezni, úgy hogy a háttérben ott az Operaház.

 Amint megérkeztünk Robival, megkérdeztem egy ott bóklászó őrt, mikor érkezik a QM2. Mondta, hogy fél óra múlva várják, de lehet késik. Ok, időm mint a tenger. :)

A gépemet már egész jól ismerem, de éjszaka, sötétben még nem használtam, ami ugye kihívást jelent ez alkalommal. Aki tudja milyen a fotózás, tudja azt is nem egyszerű jó minőségű képeket készíteni ekkor. Az állványt se használtam még, de
gondoltam menni fog minden flottul. :) Kezdésnek
neki álltam az Operaházat fotózni, ez annyira volt elég h most már teljesen profi módon (ami nem igaz, de jól hangzik) tudtam miket kell beállítanom a jó képhez. Kinéztünk egy helyet Robival, ahonnan talán még az öblöt is be lehet látni mikor érkezik a hajó és az Operaház sem takarja el. Egyszer csak megszólalt egy hangos kürt.

Én meg futásnak eredtem ahhoz a helyhez. Már közeledett és elég gyorsan ráadásul. Szerencsére, mikor a kikötőbe ért lelassult és elkezdte a finom manőverezést. Jött vontatóhajó is, ami segített ebben. Végignéztük ennek a hatalmas monstrumnak a "parkolását", több helyről is. Szép látvány volt ahogyan kivilágítva az Operaház, a hajó, a környék és csak húzzák lassan befelé a kikötőbe....

Ma este elindul Osaka felé és már nem is jön vissza ebben az évben.

Blue Mountain, Olympic Park

Szerdánként ugye sulim van délig, ma ez másképp alakult. :) Ez volt a második hiányzásom, az első is szerdán volt, ami azért jobb, mivel csak három óra a suli. Persze ennyit igazán kibírok, mivel mostanában még érdekesebbek is az órák, vagyis, hogy az új diákok sokkal aktívabbak mint az előzőek voltak. 27 embert számoltam az osztályban, úgy, hogy többen hiányoztak. Igen, elég sok, de nem vészes, egyedül a lengyelek nem bírnak magukkal, de Michal (aki szintén lengyel :) ) jól kezeli őket.
Általában szerda este van még szabadnapom, így ez a legalkalmasabb nap ha valahova hosszabb távra akarok menni.

Robival kitaláltuk elmegyünk a Blue Mountainba. Délelőtti, hosszú autózás után megérkeztünk az egyik Echo Pointhoz, ahonnan kilátás nyílik a hegységre. Végi felhős volt az ég, így legalább nem volt döglesztő meleg, másfelől viszont a színek nem voltak annyira élénkek, a levegő párája a hegyek között jobban látszódott.
Lehet lanofkázni két helyen is. Az egyik csak vízszintes pályán közlekedik egy szakadék felett, a másik amit ki is próbáltunk, a hegy alacsonyabb pontjáról szállítja az utasokat vissza a tetőre.
Lentre egy kis vasúttal mentünk, ami az 52 fok meredek sziklafalon haladt lefelé. :)

Tettünk egy sétát a fák között, a kiépített sétálóútvonalon, majd a lanofkával vissza. Kellemes, hűvös levegő fogadott a fák között, egyáltalán nem hideg, de érezhetően hűvös volt.
Több helyen utaltak az egykor működő bányákra, hol egy munkást ábrázoló szobrot, hol csak egy csílét helyeztek el a bánya bejáratánál. A növényzet nagyon szép és zöld, nem tudom mennyire tudható be az elmúlt időszak nagy esőzéseinek.
Elmentünk még a Grand Canyonhoz, ami nem ismert a turisták körében, nincs is mindenhol elkerítve a szakadék. Itt mentünk ki elég közel a szikla széléhez, érezhető és látható volt a magasság. :

Útbaejtettük az Olympic Parkot, ahol készítettünk pár fotót az Egerszegi utcában. Több olimpikonról is neveztek el utcát, köztük a mi híres úszónőnkről. :)

Hazafelé megálltunk egy KFC-ben, Robi ajánlására megkóstóltam a csirkeszárnyat. Nagyon nem szeretem őket, de ez finom volt. :) Az egész napos kirándulásban mindketten elfáradtunk. Én még bevonatoztam a városba, onnan buszoztam egyet hazáig. Majd lefeküdtem, reggelre sikerült is rendesen kialudnom magam. :)

Queen Mary 2.

Reggeli keszulodes kozepette kapok egy smst Robitol (A szakacs (nem véletlen nagy A betűvel :)) akivel egyutt visszuk a konyhat), hogy a reggeli edzes kozben latta a hirekben, hogy megerkezett a Queen Mary 2. Elozoleg mar beszelgettunk magarol a hajorol. Ugy voltam vele megnezem ha idoben vegzek a sulival. A The Rock nevu helyen szoktak kikotni a nagy oceanjarok, de a QM2 nem fert el, igy egy a Botanic Garden mellett levo kikotoben horgonyzott le, ahol a hadihajok is allnak.á

Rohanosra sikerult a szemrevetelezes.:) Korulbelul egy oram volt odajutni, megnezni. Szerencsemre atmentunk a hajo tavolabbi oldalara is, ahol ki volt irva, a parkolok nem hasznalhatoak hajnal 5-tol ejfelig. Itt tudatosult bennem, hogy elfelejthetem az oceanjaro fotozasat napfelkelteben, ha arra gondolok,hogy valoszinuleg ejszaka indul tovabb.á
Megkerdeztem egy ort, megerositett, hogy ejfelkor indul a QM2 ausztral korutjara.á
Szerettuk volna megnezni a hajo belsejet, de nem lehetett. A biztonsagi or nagyon segitokeszen elmondta, ha felkerulunk a "kivansaglistara", mehetunk. Ezt a listat a hajon dolgozok es az utasok allitjak ossze. Baratok es rokonok meglatogathatjak oket. Gyorsan hozza tette, h mit szeretnenk megnezni rajta? Ugyanolyan mint a tobbi csak sokkal nagyobb, semmi kulonos.:D Van egy hatalmas kaszinoja, ott meg csak a penzunket veszthetjuk el. Belattam, nincs miert felmenni. :D

A napokban új ír felszolgáló lány, Paula érkezett a már meglevőek mellé. Natali, szlovák lány hazautazott pár hétre Szlovákiba, helyette van egy amerikai Beáta. Így most ketten vannak, Beáta mutatja a mikénteket az új lánynak. Már most látszik neki legalább van tapasztalata Beátával szemben, aki horror dolgokat művel néha.
Valentin nap alakalmából kaptak egy szív alakú pizzát Slovektől, a lengyel sráctól, aki a pizzákat készíti. Íme... :)

Harry's Cafe de Wheels, Jason Biggs

Véget ért a négy hetes szünetem, elkezdődött a suli. A legjobb az egészben, realizálódott, hogy Michal a lengyel tanárom marad. :) Nagyon nem mindegy nekem. Alapvetően egy nagyon normális fazon, mindemelett tisztán, érthetően beszél angolul. Van rendszer az előadásaiban és nagyon lelkiismeretesen tanít. Hallanátok mondjuk az indiait, aki harapja a szavakat. Valamelyik nap együtt ebédeltem Verával a volt kínai csoporttársammal, aki befejezte a Certificate III-at és váltott a IV-re. Panaszkodott, hogy nem lehet egy lapon említeni a mostani tanárát Michallel.
Nem éreztem, hogy annyira hiányozna a suli, de első iskolában töltött nap után rájöttem, jó volt újra beülni a padba. Körülbelül tizenketten lehettünk átlagban. Eddig négy új ember érkezett, de többen távoztak, meg valószínűleg még nem tértek vissza szünetről. :)
A Hyde Park szomszédságába költözött az iskola, ami annyiból jó, hogy valamennyire ismeretlen volt a környék, értem ez alatt, hogy nem jártam napi szinten arra. Így a parkban is többet időzöm. Amint kisüt a nap, a zöld területeken kifekszenek az emberek napozni, van aki abszolút strandosra veszi a figurát. :)

Hallottam egy elég híres hotdogosról a Harry's Cafe de Wheels-ről itt Sydneyben, azt mondták jó áron lehet nagyon finom forrókutyát kapni. Woolloomooloo-ban, a Botanic Gardentől és a Hyde Parktól nem messze
található.

Utána néztem, már franchise-á nőtte ki magát, így az 1945-ös megalapítástól kezdve mártöbb kis bódé is van a városban. A sok sok év alatt regeteg helyi és világhíresség fogyasztott itt, amit a kiaggatott képek is bizonyítanak.

 A bódé sarkánál kezdtem el enni, a tényleg ízletes hotdogom, amikor felismertem az Amerikai pite sztárját Jason Biggs-t aki pontosan azon a helyen tolta befelé a hotdogját ahol álltam.:)

Két nagyobb mólón levő épület egyik lakásában él Russel Crowe. Még a Wikipédiában is említést tesznek róla. :) Sőt, lakásának ára is megtalálható ott (a színész nevére kattintva megtekinthetitek a honalap közepén)....








A móló végén készült panorámakép...

La Perouse

Pár héttel ezelőtti kirándulásom célpontja volt La Perouse, említést csak most teszek róla. :)

Dél Sydneyben helyezkedik el, bő órás buszozásra Bondi Junctiontől (központi buszmegálló amitől nem messze lakom). A az odavezető út kissé kalandosra sikerült, ugyanis nem az útvonal által mutatott busszal mentünk. A vége kb 4 kilométer gyaloglás lett. :) A rálátás a tengerre, a parthoz közel lévő Bare Island-re, a strandokra nagyon szép volt. Ráadásul a naplemente is itt ért, így egész jó képeket sikerült készítenem. Közületek többeteknek lehet árulkodó a hely neve, velem ellentétben.

Hallottam, hogy forgattak jelenetet Sydneyben a Mission Impossible 2-ből egy szigeten, azt nem tudtam pontosan hol. Hát a Bare Island ez a helyszín. Hallottam és olvastam is a neten, hogy kedvelt hely a búvárok, snorkellezők között. Biztosan vissza fogok még jönni ide merülni. :) Az öböl túloldalán fekszik a repülőtér és egy hatalmas ipari telep, ami sötétedés után a rengeteg kis égőtől úgy néz ki mint a belváros a nagy felhőkarcolóival. Sikerült lekésni a kiszemelt buszt, így plusz egy órás várakozás után tudtunk csak visszaindulni.:)

A napnyugta is itt ért, így elkészítettem ittlétem első naplementés képeit. :)

Brownie, fotóalbum

Szokásos nagy bevásárlásomat intéztem, körülbelül kettő hetente, attól függően hogy kapok ételt a munkahelyemen, elmegyek az Aldiba, itt lehet olcsóbban kapni húsokat, tésztákat, önteteket. Tegnap is ott jártam. A sorok közt sétálva megláttam egy dobozos Brownie-t, ami félig előre elkészített. Amerikában a gyerektáborban én voltam a sütemény, torta felelős, akkor készítettem pár alkalommal ezt a csúnyácska de annál finomabb sütit. Hazaérve, odaraktam a rizst főzni, közben bekevertem a sütiport kis tojással, vajjal, meleg vízzel. Ezalatt felvagdostam a csirkemellet, megsütöttem, de a süti még nem sült meg. Az ajánlott fél óra helyett 70 perc után kapcsoltam le a sütőt. Gyanús volt, h nem sült meg teljesen, de Nelly főkóstolt és megállapította ez bizony hibátlan. :D

A formából nehezen akart kiugrani, így kicsit összetört, de az íze nem sínylette meg. Tudjátok mi az, ronda és finom? Nem, nem a Chokito, hanem a Brownie-m. :) Vettem vanília fagyit, eper és csoki dressinget, ezekkel vmi fenomenális ízvilágot hoztam össze. Nem árulok el titkot, ha elmondom, ma már egy morzsa sincs belőle. :)

Ma nem kellett mennem dolgozni, így újfent sütöttem ebédre, édes, csípős, csilis darált húst rizzsel.

Készítettem egy albumot a neten, így feltöltöttem az eddigi összes képeimből egy válogatást. Remélem nektek is legalább annyira fog tetszeni mint nekem, mind a fotózás közben, mind visszanézve őket.

Pár órája szólt Nelly menjek ki vele, mutat vmit. Hátul az épület mögött ahol a szárítók is vannak, van pár nagyob fa. Nem igazán hozott lázba milyen fajta is lehet, mivel semmi különös nincs rajta, Most elárulta Nelly, hogy ezek avokádó fák. :) Én nagyon szeretem az avokádót, de itt arany árban kapható, frissen még nem is ettem, csak dobozban, krém formájában. Visszajöttünk a létráért, egy hosszú botért, meg egy kötélért. Speciális felszerelés, amit a fia készített még gyerekként. A kötéllel meg a bottal egyszerűen lehet leszedegetni az avokádókat. Nelly elsőként megmutatta eggyel hogyan is működik, majd én még szedtem hármat, többet ugyanis nem lehet elérni. Van üzleti érzéke, egyből felajánlotta, ha akkor felezzünk, kettő avokádó neki, kettő nekem. :D Belementem, úgyh kiraktuk az asztalra a gyümölcsös tálba, türelmesen várjuk, hogy teljenek a napok, mígnem megérnek. :)

Olympiai Park

A Sydney Olimpiai faluba jártam ma. Kb egy óra kompozás után kikötöttünk. Már az elején látható volt mennyire nincsenek emberek az utakon, járdákon. Egyre beljebb haladva, még inkább ez volt az ember érzése. Nagyon sok emeletes lakóház, se semmi élet bennük. Az Olympia idején biztosan zsúfolt volt a környék, de most néhány sportoló, futó embert leszámítva alig akadt valaki. Nagy területen fekszik a falu, így ahogy este számoltuk bőven 10 kilométer felett teljesítettünk. :) Sajnos a fényképezőm otthon maradt, így erről nincsenek képeim, de úgy érzem fogok még ide visszamenni, mivel a sok gyaloglás ellenére is csak kis részét sikerült megnézni.

Royal Botanic Garden

Karácsony után pár nappal a Royal Botanic Gardenben jártam, ami közvetlen az Operaház mellett helyezkedik el. Ingyenesen látogatható este 8 óráig. Nagyon változatos a növény és állatvilága is, amit a képek is jól mutatnak az albumomban. Szinte bárhol le lehet picit dőlni a fűre, sok a tisztás, bármerre elnézve pihenő, fekvő embereket látni.A belváros közelsége ellenére megnyugtató a csend, amit csak a kakaduk üvöltése tör meg. Rettentő hangosan és fejhangon tudnak, hát nem is tudom, ordítani. Ha összekapnak, élmény hallgatni mit művelnek. Szerencsém volt és a naplemente a parkban ért, így szerintem egész szép képeket sikerült készítenem, gyönyörű színekkel.
Amin leginkább meglepődtem az a denevér fa volt. Úgy csüngtek le az ágakról fejjel lefele mint vmi érett padlizsán. :)

Karácsony

Nelly meghívott vacsorára Szenteste. Jött a lánya, fia és az ő barátnője, valamint Paul Nelly barátja. Jó volt a hangulat, beszélgetéssel és sok nevetéssel telt az este. Töltött pulyka volt a menü, almalekvárral, salátával, krumplival. Egész későn kezdtük a vacsorát, így kb 11 óra volt mire befejeztük.
Hozzám hasonlóan sokan egyedül, a szeretteik,barátaik nélkül érkeztek Sydneybe. Ehhez mérten sok hely, pub nyitva van Karácsonykor, Szenteste is a fiatalok, estleg idősebb egyedülállók miatt. Vacsora után mi is elmentünk sörözni, pont mint egy tipikus Karácsony este, nem? :)
Beszélgettük a többiekel, hogy ez már csak így megy itt, de mivel se hó, se hideg, egyáltalán még karácsonyi hangulat sincs itt, sokkal elviselhetőbb a távollét otthonról.

Végre megérkezett a nyár, igazi kánikula volt az ünnepek alatt. Rengeteg ember volt a strandokon. Meghívtak egy magyar BBQ-s partyra Bronte beachre december 25-ére. Olyan húsz magyar lehetett mire leértem délután. Halászlétől kezdve a csirkéig, beigliig minden volt.
Embertömeg a parton, pavilonokban, sütős helyek körül, zöld tisztáson, vízben, mindenhol...:)

Have a break, have a KitKat!

Utolsó előtti nap a suliban idén. Holnap laza három órával le is tudjuk az utolsót, tudjátok a szerdám csak fél nap, ami nettó órákban négy helyett csak három. :)

Ma könnyű napunk volt, legalábbis nekünk Zolival. Tegnap, vevő és alkalmazott közti párbeszédet kellett eljátszani, amiben meghatározott adatokat kellett beleszőni, adott kritériumoknak kellett megfelelnie. Nagyon gyakorlatiasak az órák. Az elmélet meghallgatása után, azonnal ülünk a gépekhez, nyitjuk meg a szükséges programot (MS Word, MS PowerPoint stb.) és már készítjük is a dokumentumokat. Mindig csoportban dolgozunk, 3-4 fővel. Mi általában hamar elkészülünk, így most is elsőként adtuk elő a diskurzust. Ma a kimaradtak pótolták, így kötelezően azt csináltunk amit akartunk. :)
A költözés miatt mindent dobozolnak, az egyik teremben már mozdulni sem lehet tőlük. Többen holnap jönnek utoljára, befejezik a sulit. Ők május, június környékén kezdték, így a megszerzett papírral a kezükben kezdik egy szinttel feljebb, vagy mennek át másik intézménybe. Kíváncsian várom kik csatlakoznak a csoporthoz január 9-én.

A 9-ei dátum változott, ugyanis kitalálták, legyen még egy héttel hosszabb a szünet, így csak 16-án megyek újra. Ami azt jelenti többet dolgozhatok, napi akár nyolc órát is, mivel a tanulóvízumra jellemző, ha szünet van, nem csak 20 per hetet lehet dolgozni.

Mikor máskor találtam volna munkát mint a szünet kezdete után 1-2 nappal? :) Fogtam az önéletrajzaim és elindultam a partra, kávézókba, éttermekbe. Emlékeztem Stella mesélt egy magyar étteremről, közel hozzá. Bementem oda is. Alkalmazottat kerestek, így másnap próbamunkára mentem, azután pedig már pincérként, konyhai előkészítőként dolgozom.

A negyedik egyben utolsó jegyemet szerettem volna felhasználni, de valamit elnéztem, nem a Taronga Zooba, hanem a Manly Ocean Worldbe volt érvényes, ami csak a bejáratnál derült ki. :) Nem maradtam le mindenről, a kötélpályás fülkékbe így is beülhettem, ami az állatkert felett vitt a dombról le a kikötőbe, közben gyönyörű rálátással a városra.

Pár nap múlva el is mentem Manlybe, ugyanis egy nap múlva lejárt volna a ticketem. Sokkal jobban tetszett ez az akvárium mint a belvárosban. Nem volt sokkal nagyobb, de szebb volt, nagyobb testű állatokkal, összességében jobban élveztem mint a másikat. Volt etetés is ottjártam idején, mivel Karácsony időszaka volt, az egyik búvár be is öltözött Mikulásnak. :)